Karen Hawkins: Viharos szerelem

Karen Hawkins: Viharos szerelem 
MacLean átok #3
To Catch a Highlander, 2008
Kiadó: General Press, 2012
Oldal: 284
Fordító: Balog Edina

Karen Hawkins legújabb „viharos” regényében (Kalandor, Viharos szerelem) is őszinte csodálattal ábrázolja az égiháborúhoz hasonlatos szerelmet, amelynek egyetlen halandó sem képes ellenállni. Amikor apja elkártyázza a családi ékszereket és kastélyt, amely így a híres-hírhedt Lord Dougal MacLean kezébe kerül, Sophia MacFarlane-nek minden erejét latba kell vetnie otthona visszaszerzéséhez. Szépségét és ravaszságát használja fel arra, hogy rávegye MacLeant egy végső játszmára, ezúttal ellene. De még álmában sem gondolná, hogy mit kell tétként felajánlania.

Lord Dougal MacLean meg van győződve arról, hogy a nők számító módon felhasználják a csáberejüket, ha valamit el akarnak érni, így ezúttal is lelkiismeret-furdalás nélkül veti bele magát az újabb kalandba, hiszen ő mindig minden játékot szenvedéllyel űz. Ám még ő sem sejti, hogy mire eljut a döntő küzdelemig, a legádázabb harcot saját magával kell megvívnia. A szerelemben a győzelem is lehet vereség, és a vereség semminek sem jelenti a végét…

Még nem tudta, miben mesterkedik MacFarlane és a lánya, de vigye el az ördög, ha azelőtt távozna, mielőtt mindent kiderített.

Dougal egy olyan beszélgetés fültanúja lesz történetünk elején, amit jobb lett volna ha inkább nem hall meg. Sophia és hűséges alkalmazottja Angus, lakhatatlan állapotúvá varázsolják a MacFarlene-házat, hogy Lord MacLean ne akarja megtartani és mihamarabb visszanyerjék kártyajátékon az otthonukat. 

Azonban semmi sem úgy alakul ahogyan azt ők kitervelik...

- Jóságos isten! Micsoda szörnyűség! - kiáltotta, és hunyorítva, bosszúsan nézte a széket. Igazából csak azt szerette volna elérni ezzel az ültetéssel, hogy egy picit megalázza a férfit, így rémesen bosszantotta, hogy az nem esett a padlóra, amint azt ő előre kitervelte.

Az első két részben nagyon megkedveltem Dougalt, de ebben a történetben más volt, mint amit vártam. 
Valamint Sophia, hát igen, nem igazán lopta be magát a szívembe. Ő egy nagyon különleges 27 éves fiatal nő, aki egyedül él apjával Skócia szívében. Kicsit másképp nevelkedett mint a társadalom többi leánya, nagyobb szabadságot is élvezhetett ezért. 
Sokat utazott Európában szüleivel, és apjától rengeteg kártyatrükköt megtanult az évek folyamán.

Ebben a részben két fiatal játszadozik egymással, ami vicces jeleneteket eredményez. Noha a főszál ötletes, de a megvalósítás már kevésbé volt tetszetős számomra. Egyszerűen nem éreztem a két szereplő közt azt a 'nagy' áttörő szerelmet, amit az írónő el szeretett volna érni.

- Dougal, hová mész? - kérdezte Fiona.

- Lovagolni - felelte anélkül, hogy megállt volna.

- Hiszen épp most jöttél vissza!

- A pokolba, tudom! - felelte, és kilépett az ajtón.

Kétségtelenül ez a leggyengébb láncszem eddig a sorozatban, de ez nem jelent semmit, hisz ez csak az én véleményem... pláne ha azt veszem figyelembe, hogy nálam meg a Viharos szerelem volt eddig a favorit... :)))  
Fiona és Jack szereplése plusz pontot ér nálam, mert jó volt velük újra találkozni.
Hű, csak meg lettem vele ... ez a pici bejegyzés, most iszonyat nehezen született meg, mert nem volt ihletem. Nem biztos, hogy kibírom, amíg Alexander története megjelenik magyarul, ezért valószínűleg majd angolul folytatom, mert továbbra is szeretem ezt a korszakot.