... hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy blogger,akinek fogalma sem volt arról, milyen nagy fába vágta a fejszéjét...
Nyáron elég sok retro termék jött velem szembe az üzletek polcain: a jégmentolos pehelycukor, a kakasnyalóka, a színes zizi (csak hogy párat említsek), majd amikor nagytakarítás közben végignézegettem a mesekönyveimet, gondoltam ez utóbbi téma megér majd egy nosztalgia posztot. A lányok épp felvetették a mese témát, majd én is elkalandoztam kissé gondolatban, aztán a kettőt összegyúrva már be szerettem volna szállni.
"Túl az Óperencián - szeretjük még a meséket?"
Részemről erre a kérdésre egy határozott, és nagy IGEN a válasz.
Legyen szó egyszerű népmese a királyfiról, vagy szegény legényről; esetleg fantasyról sárkányokkal, óriásokkal, és boszikkal, gyerekként bármi jöhetett... kivéve egyet, na de arról majd később.
Korbeli különbséget viszont tennék. A régi meséket imádom, a kortárs mesékkel viszont vegyesek az érzéseim (könyv: nem igazán, mesefilm: 50-50%).
A mese kortalan, de hogy mi a jó mese receptje? Erre valószínűleg mindenki mást mondana. Az évek alatt változunk, így más kell a gyerekeknek, más a felnőtteknek. Szükség van a mesékre? Feltétlenül.
Nem szeretnék belemenni a psziho bugyrokba, hogy milyen hatással vannak a mesék a gyerekekre, arra megvannak a megfelelő személyek. :) Én most csak arról szeretnék írni, hogy milyen hatással voltak/vannak rám. Mivel nem lettem semmilyen szinten sem elcseszett, azt hiszem minden rendben van velem is, és a mesék varázslatos világával is.
Mesék a papíron
Szerencsés vagyok, mert a szüleim rengeteg mesét olvastak nekem. Nincsenek ilyen korai emlékeim, de sokszor megragadják az alkalmat, hogy emlékeztessenek bizonyos gyerekkori eseményekre (még olyanra is amire talán nem kellene), és nekik köszönhetem a könyv szeretetemet.
Gyorsan megtanultam olvasni, és ...
 |
| Képek forrása: We Heart It |
... rajzolni.
Bizony, fanatikus Miki egér rajongó voltam Walt Disney bácsinak köszönhetően, és gyerekként már Mikit rajzoltam minden felületre. Ilyen a könyv hatalma, ami nagyban befolyásolja egy gyerek szemléletét. Mintha én is egy egér lettem voltam, besoroltam magam a barátok közé (Donald kacsa, Pluto, Goofy). Most így visszanézve rém viccesnek tűnik, és remélem az én gyerekeim nem követik majd el azokat a rosszaságokat mint amit én, de ez esélytelen, ugye?
A Das Grosse Micky Maus Buch az, amit fogalmunk sincs kitől kaptunk, plusz nem is értettük (mivel német nyelvű), viszont a képeit ezerrel nézegettem, rajzoltam újra és újra. Már alsóban az én mesés rajzaim díszítették az osztály falait.
Minden korosztálynak megvan a maga mesekönyve. Például a Kossuth és Móra kiadóknak régen fantasztikus könyvei voltak. Nem is sorolom fel az összes kedvencemet, de ezek nagyon fontosak voltak abban az időszakban nekem:
- Micimackó, A kis herceg, Babar király, Tesz-vesz mesék, A sün, akit meg lehetett simogatni, Kisvakond sorozat, Andersen és Grimm mesék...
- A Vlagyimir Szutyejev könyvek, amik még ma is hódítanak. Ki ne ismerné Piff kalandjait, vagy a Vidám meséket? Ez utóbbinak képei olyan emlékezetesek, mintha csak tegnap lett volna.
-
A szüleink mesekönyvtárából is vannak még kincseink, a 1957-es Tücsök
Tóniban hihetetlenül gyönyörű illusztrációk vannak, akárcsak a
gyerekeknek óriásinak tűnő Vadhattyúk és más mesék kiadványban (1962).
- Valamint a magyar meséket, mesegyűjteményeket is imádtam, azok közül is a nagy mesemondó, Benedek Elek átiratait.
- Valamint a magyar meséket, mesegyűjteményeket is imádtam, azok közül is a nagy mesemondó, Benedek Elek átiratait.
Ám van egy könyv, ami mindig is a mumusom volt. Nem más, mint a Misi mókus kalandjai. Világ életemben nem féltem úgy semmitől sem, mint Misi mókustól, mind könyvben, mind a tévében. Szinte zokogtam, még most is kiráz tőle a hideg. Talán még a Mekk mester tévés mese volt közel egy szinten Misi mókus iránti iszonyatommal.
Sajnos semmit sem tudok a mai mesekönyvekről, csak néha-néha nézegetem
meg a boltokban őket, de azok inkább képeskönyvek pár soros
történettel.
Számomra
az igazi mesekönyv az, ami már kicsit az idősebb korosztálynak szól, ahol már nem a képeké, hanem a történeté a főszerep. A könyvet
olvasva/mesélve a képzelet szárnyalni kezd, hosszabb, terjedelmesebb, és
napokon keresztül tudja élvezni a történetet a gyerek.
A könyvek a polcaimon az évek folyamán cserélődtek, de az olvasás szeretete ugyanúgy megmaradt. Amikor kinyitok egy könyvet, most is szeretek egy másik személy bőrébe belebújni, mint régen. Csak nem egy tündér, vagy kisállat vagyok képzeletben, hanem egy felnőtt karakterek, akivel valami csoda történik, legalábbis addig, amíg be nem csukom a könyvet.
A könyvek a polcaimon az évek folyamán cserélődtek, de az olvasás szeretete ugyanúgy megmaradt. Amikor kinyitok egy könyvet, most is szeretek egy másik személy bőrébe belebújni, mint régen. Csak nem egy tündér, vagy kisállat vagyok képzeletben, hanem egy felnőtt karakterek, akivel valami csoda történik, legalábbis addig, amíg be nem csukom a könyvet.
Nektek mi volt a kedvencetek?
Mesék a dobozból
A tévé nekem egy csodadoboznak számított anno. A kedvenceim naponta feltűntek benne, a Magyar Népmeséktől kezdve, a Tom és Jerryn, Tapsi Hapsin és a Kengyelfutó Gyalogkakukk át, az egész estés Disney rajzfilmekig... végtelen hosszú lenne a lista. Vagy ki ne tanult volna valamit az esti TV Maci, Kérem a következőt!, és Pom-Pom meséiből?
A mesefilmekre nagyon nem is szeretnék kitérni, aki nosztalgiázni szeretne, annak itt van a régi ötfordulós mesekvíz játékom.
Az első mozis élményem szintén a Disneyhez köthető: A kis hableány volt élete első mozifilmje (1990 vagy 1991). Az élmény pedig máig felejthetetlen maradt!
A kortárs animációs mesefilmeket megnézegetem, de alig-alig van köztük olyan ami emlékezetes lenne. Bár az Aranyhaj és a Gru közel van a top 10-es listámhoz, inkább az animációs rövidfilmeket értékelem jobban. Pl. a Pixar kisfilmjeit, vagy az általam mindenhol felhasznált Almát, Rodrigo Blaas-tól.
Egyedül a régi népmesékkel vagyok ma bajban, valahogy már nem ugyanaz az élmény, de egyszer mindenkivel megnézetném őket.
Egy időben animációt is szerettem volna tanulni, de rájöttem, olyan piszkosul gazdag sosem leszek, hogy könnyű szívvel szórjam a tanfolyamra a pénzt, így csak nézőként gyönyörködőm a művekben:
... ugyanis kifogott rajta a mesetéma, és elkalandozott egy kicsit más irányba.
Röviden és tömören ennyit rólam és a mesékről. Végül nem olyan nosztalgia poszt lett, mint az előző, de egyszer azt is bepótolom. Szerintem a lányok kellőképpen kivesézik a mese témát olyan oldalról, amire én nem tértem ki, alig várom, hogy elolvassam majd a bejegyzéseiket.
Nagyon irigyellek a rajztehetségedért. Mindig szerettem volna rajzolni, de sajnos kiderült, hogy nem értek hozzá... Én is mindig a kedvenc meséim jeleneteit akartam lerajzolni, a fejemben jól is mutatott, csak aztán a kezem megvétózta az ötletet. :)
VálaszTörlésA Pixar kisfilmekért én is odavagyok, párommal régóta tervezünk egy hétvégi maratont, amikor végignézzük az összeset. Nagyon jópofák és szörnyen intelligensen aranyosak. :) Jó poszt lett ez is!
Hát ha másban nem is, de legalább egy valamiben legyünk tehetségesek nem? :)
TörlésA Pixar maraton jó ötlet, nekem se ártana, mert biztos van ami eddig kimaradt.
Vajon mi volt a baj a Misi mókussal? :) Szó ami szó, elég ocsmány farka volt, de félelmetesnek azért nem nevetném. :)
VálaszTörlésNem tudom, de ha meg tudod fejteni, beszélgethetünk róla :D
TörlésMindenképp, mert lehet ez valami zsigeri mély elfojtás. :D
TörlésTessék, még egy poszt, aminél jöttek belőlem az úú ez is, meg úúú az is felkiáltások, mert hát Mekk Mester, Tücsök Tóni (tényleg gyönyörű illusztrációkkal), Pixar, Gru, Tv-maci, Gyalogkakukk (bip-bip), Babar(!), Szutyejev, Kisvakond! :) Kollektív gyerekkori emlékek :D
VálaszTörlésÉn is irigykedem a rajzolásért, Miamonához hasonlóan, néha olyan tűpontosan jelenik meg egy könyvjelenet a fejemben, hogy azonnal lerajzolnám, de képtelen vagyok. Így csak hagyom, hogy vetítsen az agyam, és tekerem a fülemnél a kart, képzeletben. ;)
Te figyelj csak, ha úgy leakadtál a porolásnál a mesekönyveknél, csak annyit kell mondani, hogy te, olvasol, ugyan, csak nagyon alaposan porolod a könyveket: lapról-lapra. :D
Ez hirtelen nem jutott eszembe, na de majd legközelebb jól fog jönni :)
TörlésÚúúúú. kihagytam Pöttyös Pannit! Pedig kicsit didaktikus.... de tavaly végigolvastuk az oviban, azaz az ovis könyveket. A Pixar-hoz pedig annyit mondanék, hogy nem láttam mindet, de ahogy visszakerestem, kiderült, hogy elég sokat, de kedvencem a Toy Story, és fel is szoktam venni az oviban a mérges krumpli-arcomat. :D
VálaszTörlésJó, hogy írtál...!
én pedig Garfield-ot rajzoltam mindenhova. De kamaszként. :D
A Toy Story nagyon jó! imádtam, korszakalkotónak tartottam akkor, hogy végre valaki beszélő-mozgó gyerekjátékokról csinált mesét :) :)
TörlésNekem a Toy Story pont nem kedvencem, de a többi igen :)
TörlésViszont a mozgó játékok ötlet tényleg félelmetes, pláne gyerekként.
Misi Mókust nagyon akartam szeretni, de untam. :S Viszont tök jó volt ezt a posztot olvasni. Szerintem biztos elárul az is valamit az emberről, kinek szurkolt pl. a Kengyelfutó Gyalogkakukkban- naná hogy a prérifarkasnak!, illetve a Tom és Jerryben is mindig Tomnak.
VálaszTörlésTe, én a Pixar kisfilmjeiről nem is tudtam. Na jó, talán kettőt láttam.
Köszi :) Én még sajnos nem tudtam végigolvasni mindenkiért, de végre itt a hétvége.
TörlésMindig is Gyalogkakukk párti voltam, és még ma is az vagyok.
Pixar: vannak benne nagyon jók, érdemes egyszer végignézni.
én a kockásfülű nyúltól rettegtem, úgyhogy teljesen megértelek. :D
VálaszTörlésAz sem volt jobb mesefigura, most így visszagondolva. :)))
Törlés