Fast Woman, 2001
Kiadó: Kelly, 2012
Oldalszám: 352
Fordító: Stier Ágnes
Amikor egy pórul járt elvált nő, Nell Dysart bajban van. Lefogyott, mert túlesett egy megmagyarázhatatlan váláson, és mindentől elment az étvágya. Nell alvajáróként kóvályog az életében, míg
Találkozik egy mindent kezében tartani akaró detektívvel. Gabe McKenna sorsa sem alakul túl jól. A nyomozóirodája egy zsarolási ügyre fecsérli az idejét, cégtársa úgy dönt, elege van abból, hogy hűtlen házastársakat figyeljen pénzért, és az exneje csak nemrég dobta… újra. Az egyetlen, ami az ő szája íze szerint történik, hogy úgy tűnik, az új titkárnő hatékony, unalmas és engedelmes.
Rájönnek, hogy szerelembe esni halálos is lehet… De a látszat néha csal, így Nell és Gabe hamarosan sikkasztás, névjegykártyák, rongálás, kutyalopás, zsarolás, kínai kaja, profihoz nem illő szex és bűnronda irodabútorok miatt perlekednek, ráadásul az is gyorsan kiderül, hogy ez a legkisebb gondjuk. Mert valaki hamarosan embereket gyilkol. Ők pedig lassan szerelembe esnek…
A férfi úgy ült a zsúfolt íróasztal mögött, akár maga az ördög. Nell Dysart nem lepődött meg, hisz pokoljárása másfél éve tartott. Most találkozik Gabriel McKennával, tehát megérkezett.
A minap az alvás-olvasás párbajban az utóbbi győzött, de nem bántam meg. Egy vicces és szellemes romantikus regényt kaptam a javából. A magyarul megjelent Crusie regények közül eddig ez tetszett a legjobban.
Sokszereplős, de a másodlagos karakterek, mint például Riley és Suze, vagy Margie, Jase és Lu éppoly szórakoztató személyiségek benne, mint Nell és Gabe. Kettejüket szerfelett megszerettem :)
Kapcsolatok. A barátság és a család bonyolult rendszer. A Száguldás a szerelembe a férfi-női köteléket veszi górcső alá. További fontos kérdések is előkerülnek, mint például a házasságtörés, a hamis és igaz szerelem.
A pimasz és pörgős párbeszédek, szexi vagy éppen komédiaszerű jeleneteket, sok rejtély, cselszövés, és gyilkosság mind izgalmassá teszik a regényt.
Az írónő többségében olyan karaktereket formált meg, akik mögött már sok élettapasztalat van. De áruljátok már el nekem: két ennyire elcseszett, de imádnivaló magánnyomozó, mint Gabe és Riley, hogy a búbánatba nem veszik észre ha sikkasztanak tőlük, vagy betörtnek hozzájuk??? :P
Ami zavart: az Nell irányításmániája. Az okok érthetőek valamennyire a körülményeket figyelembe véve, de néhol azért kissé eltúlzottra sikeredett. Valamint a Suze és Jack páros... brrr.. az a pomponos jelenet kicsit ütött nálam, mintha megrontott volna egy kiskorút, pedig már nem az volt.
Kedvenc idézet(ek):
– Szeretlek! – közölte Gabe. – Ha nem lennél olyan baromi zakkant, még mindig házasok lennék!
– Négy tejszínnel és két cukorral iszom – bámulta még mindig elképedve Riley.
Nell kezében megállt a viaszos kartondoboz.
– Komolyan beszél?
– Még nagyon fiatal – magyarázta Gabe. – Én feketén iszom.
– Ő meg szörnyen unalmas! – vágott vissza Riley. – Az igazi tejszín? ...
– Egy idiótát vettem feleségül!
– Ez nem igaz! Csak máshogy van bekötve, mint a többiek.
– ... Csak egyszerűen dühít, hogy ezt tette!
– Aha. Látom, ahogy tajtékzik.
– Csendes típus vagyok. Visszafogottan őrjöngök.
– ... Ja, még mielőtt elfelejtem, nem mentjük meg Vattacukrot.
– Kicsodát?
– Vattacukor a maga bántalmazott ebe. – Riley visszafordult az ajtó felé. – Kettesszámú szabály. Nem szegjük meg a törvényt.
– Nem tűnsz kegyetlennek!
– Rázós hetem volt. A kegyetlent felejtsd el, vérszomjas vagyok!
– Amikor alkalmaztam magát, még pulzusa sem volt. Most már rendőrségi aktája is van.
– ... nem kell lesüllyedned az ő szintjére.Ez az a regény, amit többször is újraolvasok majd. Végeredmény:
– Az ő szintjéhez markológép kell.
Megjegyzés küldése