Hannah Swensen titokzatos esetei #10
Carrot Cake Murder, 2008
Kiadó: Illia & Co., 2012
Oldalszám: 350
Fordító: Dóka Krisztina
Tombol a nyár a minnesotai Lake Edenben. Hannah Swensen, a Süti Éden tulajdonosnője, már nagyon várta a nyáridőt, mikor mi más dolga lehet az ember lányának, mint jégkrémet és fagylaltot nyalogatni naphosszat, no és piknikezni járni a barátokkal.
Ám a kényelmes lustálkodásra most sem marad sok ideje a cukrászlánynak. Az amúgy is szűkös idejét meg kell osztania a napi munkája és az ipari mennyiségű süti rendelés között, ugyanis Lisa és Herb nagycsaládi fesztiválján résztvevőket ezúttal Hannah látja el kellő boldogsághormonokkal. Emellett ki kell derítenie, hogy mi állhat a narancsfoltos macskája, Móse fura viselkedésének hátterében.
Javában folyik a családi összejövetel, amikor is váratlan vendég bukkan fel… Mindenki nagyon meglepődik, amikor Lisa rég elvesztett bácsikája, Gus, egyszer csak megjelenik az egyik családi programon. A férfiról senki nem hallott azóta, hogy 25 évvel ezelőtt se szó, se beszéd elhagyta a kisvárost.
Gus bácsi rögtön az összejövetel középpontjába kerül vadonatúj Jaguárjával, a megtalált sikerről és csillogásról szóló történeteivel, és persze féktelen pénzszórásával. Majdnem annyira népszerű, mint Hannah méltán híres répatorta remeke, amelyről kiderül, hogy Gus bácsi egyik kedvenc desszertje. Ám mikor másnap reggel az egész rokonság a nagycsaládi fotózkodásra gyűlne össze, kiderül, hogy a rég nem látott nagybácsi ismét eltűnt. Hannah elindul, hogy megkeresse a férfit, de a keresés döbbenetes eredményt hoz. A Tóparti Pavilon bárpultja mögött Hannah kiszúrja pompás répatortájának két szeletét a földön… mellettük pedig ott fekszik Gus bácsi, mellkasából egy kiálló jégvágóval!
Kis szimatolgatás után kiderül, bizony nem mindenki örült annyira Gus bácsi visszatérésének. Miután Hannah újabb és újabb titkokat tud meg a férfi múltjáról, rájön, sokan vannak, akik a férfi halálát kívánhatták. Vajon ki az, aki annyira gyűlölte, hogy nem csak kívánta a halálát, hanem meg is ölte? Hannah pedig nyomoz, ezúttal sem törődve azzal, a nyomozás akár a saját életébe is kerülhet!
Hannah Swensen izgatottan várta, hogy kimondják a végső Áment az istentisztelet végén. A Minnesota állambeli Lake Eden városka Szent Megváltóról átnevezett lutheránus templomának harmadik padsorában ült, és a fülében még mindig ott csengett a „Jézus a mi kincsünk” refrénje, amit a kórus ötödjére és egyben utoljára énekelt végig az előbb. Kicsit aggódott, hogy esetleg részleges halláskárosodást szenvedett Marge Beeseman igyekezetétől a magas „G” kiéneklésére, de most nem ez volt a legfontosabb dolog. Szemei Knudson tiszteletesre szegeződtek, ahogy a férfi átöltözve kilépett az oldalsekrestyéből, a pulpitus mellett. Normál utcai öltönyt viselt, olyat, amilyet Doug Geerson, a Lake Eden–i Első Merkantil Bank elnöke is hordott munkába járásra. A lelkész ájtatos hangulata a palástjával együtt tovatűnt, és mosolyogva lépett ki, hogy informálisan is beszéljen a nyájához.
Aj–jaj, hol is kezdjem... Egy rejtélyes gyilkosság és sok-sok süti. Már az olvasástól híztam pár dekát. Kezdem ott, hogy a fülszöveg túl hosszú, és túl informatív... szerintem.
Egy kisváros, ahol lassan telik az idő. Még a közepén sem jártam, de már éreztem, hogy ebből nem jövök ki jól a végén. Tévedtem, mert egész jó lett a befejezése, de majdnem félbehagytam. Sokszor éreztem azt, hogy: vagy az események, párbeszédek nagyon lassúak, vagy én vagyok ennyire fáradt! Nos, nem velem volt a gond. Más a szerző stílusa: lassabb, mint az általam oly megszokott regények.
Véletlen cseppentem bele a sorozatba, és egyből a 10. részbe, így sok számomra fontos mellékinformációt nem kaptam meg. Pedig szerintem ezek olyan alapinfók(!), amit minden kötetbe jó ha beleír a szerző. Mert nem mindenki kezdi az első résszel... Volt olyan cselekmény, ami elkezdődött, de nem lett vége... vagy ez volt a vége, és egy előző kötetben indult? :(
Ezt a nem is tudom minek nevezzem háromszöget... egyre kevésbé kezdtem érteni. Mit kell itt olyan sokat elmélkedni... Norman szerelmes Hannah-ba, Hannah Mike-ba és Norman-be, Mike meg önmagába?
Drága Hannah, térj már észhez! Nem hiszem el, hogy nem tudsz választani. Vajon ez tíz részen keresztül így ment?
Aztán ott van az egyik nővér Andrea kapcsolata a férjével, aki szinte nem is szerepelt a könyvben... és Michelle. Őt szintén nem tudtam hova tenni. Egyáltalán hány éves?
Az ilyen szavakkal ki lehet űzni a világból, mint a: tapsikolt!? Egy felnőtt nő? Hannah-ról egyből Lemon Breeland (Hart od Dixie) jutott eszembe. Meg az a sok aj-jaj....valakinek le kéne védetnie.
A karakterek többsége szimpatikus a maga kisvárosias módján, a nyomozós történet pedig kikerekedett a végére és könnyen kitalálható volt a gyilkos személye. A magyar borítók csudaszépek, de nálam csupán közepes :) Ha az előzményeket nem is, de a folytatásra kíváncsi vagyok, leginkább Delores (Hannah anyja) könyve miatt, aki írt egy regency romantikus regényt a környezetében élők szereplésével.
Kedvenc idézet(ek): –
Megjegyzés küldése