0
Susan Wiggs: Daisy férjhez megy
Tóparti történetek #8
Marrying Daisy Bellamy, 2012
Kiadó: MIRA, 2013
Oldal: 416
Fordító: Gärtner Zita

Kissé szokatlan szerelmi háromszög bontakozik ki a Juhar-tó partján.

DAISY BELLAMY: 
Tehetséges fotós és egyedülálló anyuka. Most még…
LOGAN O'DONNELL: 
Daisy gyermekének apja, akinek már benőtt a feje lágya, és szeretné, ha ők hárman igazi család lennének.
JULIAN GASTINEAUX: 
Veszélyesen vonzó jó barát, aki a saját álmait kergeti. Amikor Daisy végre meghozza a döntést, a sors egy kegyetlen csapással mintha csúfot űzne belőle…
Ezt a könyvet minden olvasónak ajánlom.
Amikor évekkel ezelőtt Daisy Bellamy durcás, problémás kamaszként először belopózott az Aranyló nyár lapjaira, úgy terveztem, csupán futó vendég lesz a sorozatban.
Ám Önök a szívükbe zárták, türelmesen várták könyvről könyvre, hogy megismerjék a történetét.
Éveken át tartó érdeklődésük arra buzdított, hogy írjam meg Daisy "sztoriját". Most, hogy ezt a szereplőt elindítom a saját útján, még egyszer köszönöm az ihletet.
Susan Wiggs


A következőkben a bejegyzés erősen spoileres lesz, mert enélkül erről a könyvről lehetetlen lenne írni, és röviden leírom az eseményeket is.
Már tavaly nyáron elolvastam angolul kit választ Daisy. Nem bírtam ki a magyar megjelenésig :) Az első rész befejeztével tudtam, hogy nem ez lesz sajnos a kedvenc könyvem. A magyar kiadással nagyon lassan haladtam éppen ezért, mert már tudtam mi vár rám. De adtam neki egy második esélyt, hogy talán most majd megszeretem.
Daze életét már az első rész óta nyomon követhetik az olvasók. 
Előttem viszont még mindig az a tizenéves középiskolás kamasz van, aki szőke hajával és búzavirágkék szemével ott ült a régi Kioga Ifjúsági Tábor tüze mellett, és próbált bevágódni Julian-nél amikor füves cigivel kínálta. Daze fokozatosan felnőtt nővé vált előttünk :)
Valamikor a verekedés hevében egy kis bársonydoboz leesett a peronra, és kinyílt. Ráhullott a fénycsövek hideg, fehér fénye, és a tartalma hirtelen rákacsintott Daisyre. Egy gyűrű, egyetlen nagy gyémánttal díszítve.
- Ó! - Daisy egyik fiúról a másikra nézett. Zúgott a feje a zavarodottságtól. - Valaki elejtett valamit. (részlet a 6. részből)
A Mennyből az angyal (#6) állomásjelenete után sokan izgulhattak, vajon mi fog történni, kié is az a bizonyos gyűrű... Itt jött az 1. meglepetés, mert olvasás közben kiderült - én legalábbis így értelmeztem a leírtakat, mert nem egyértelmű -, hogy mindkettőnél volt gyűrű. Csak az egyiküké a verekedés folyamán a zsebben maradt.
A sorozat eleje óta erősen Julian párti vagyok, de Logant is megkedveltem valamennyire szép lassan az évek alatt, mert vállalta a felelősséget a tetteiért, és nagyon jó apuka lett belőle.
Úgy fordította a dobozt, hogy Sayers is lássa.
A nő egy pillanatig elgondolkodva nézte.
- Sajnálom, Tökfej - mondta ki a férfi becenevét -, de ennyire nem szeretlek.
- Dehogynem. - Julian rákattintotta a skatulyára a fedelet, és eltette. - Itt térdelsz előttem.
- Aha. - Sayers föltépett egy steril kötszeres csomagot. - A sebeidet szeretem. Esküszöm, Tökfej, olyan vagy mint egy megelevenedett baleseti tesztbábú. Na, ezt imádom benned.
Sayers orvosnak szeretett volna tanulni. Megszállottja volt a vérnek és a sebeknek ...
A könyv története három fontos szakaszra osztható fel: 
1. szakasz: Daisy és Julian;
2. szakasz: Daisy és Logan;
3. szakasz: Daisy, Logan és Julian.

A könyv mindegyik szakasza más-más érzelmeket váltott ki belőlem. Még most is padlóra vágott, akárcsak tavaly nyáron, hogy az írónő azt a megoldást választotta: eltemeti az egyik szereplőt a hármasból. Ez nagyon csúnya megoldás volt tőle. 

Ki szeretné azt olvasni, hogy a kedvence meghal a regény első felében? Senki! Sokszor haragudtam is rá olvasás közben, mert Daze igazán megérdemelné végre, hogy boldog legyen. 
Szegény olyan rögös úton jut el a 'happy end'-ig, mint csak nagyon kevesen a romantikus könyvekben.
Kezet rázott a barátjával, és Davenport ismét elővette a tréfás hangnemet:
- Azt mondanám, eredj, sétálj egyet, szellőztesd ki a fejed, de nem lenne jó ötlet.
- Miért?
- Túlságosan szép vagy a díszegyenruhában. Még a végén egy csapat nyáladzó nő rohangál utánad az ünnepségen.
- Nyilván. Szerinted hány nő gerjed a rézgombokra és a váll-lapokra?
- Szerintem rövidesen megtudod.
Julian még egyszer végignézett magán, hogy minden a helyén van-e. Szalagok, eszközök, jelzések és jelvények - ott volt minden, aminek ott kell lennie.
Daisy és Julian:
Daze fotósként dolgozik, míg Julian épp az egyetemet fejezi be. Végre eljutunk odáig, hogy a hosszas, csendes reménykedés után bevallják egymásnak az érzelmeiket. Eljegyzik egymást,  igen ám, de a frissen felavatott Gastineaux hadnagyot Kolumbiába helyezik... ahol kizuhan egy gránát miatt a repülőből. Daisy pont a ruhapróbán tudja meg Connor-tól a rossz hírt. A család és a barátak így eltemetik Juliant. 2. meglepi.
Charlie egyetlen pillantást vetett rá, és elbújt az apja mögött. – Anyu! Mit csináltál? – Levágattam a hajamat. Tetszik? – Nem. Tedd vissza!
Daisy és Logan:
A második rész leginkább Dazeről szól, ahogy próbál továbbjutni a gyászon, bár úgy él mint egy zombi. Viszont ott van Charlie, így tovább kell lépnie. Aztán hónapok múltán, ahogy egyre jobban összecsiszolódnak Logannal... gondolom egyből kitaláljátok: egy vegasi kirándulás alkalmával összeházasodnak. 3. meglepi.
Bár ez az előzményeket látva várható volt ez a megoldás. Mindketten szeretnének szerelmesek lenni, de ez a kapcsolat annyira halálra van ítélve, így nem kedveltem meg a könyvnek ezen részét.
A végén - természetesen -, feltámad hamvaiból a súlyosan sebesült Julian Kolumbiában.
– Ne akadj ki! – Eltartotta a fülétől a telefont, amelyből hangos kiáltás hallatszott. – Kiakadt – állapította meg Sayers vigyorogva. – Kiakadt. Miután a bátyja lecsillapodott annyira, hogy oda tudott figyelni, és Julian meggyőzte, hogy mindez nem átverés, azt mondta neki: – Nem tudom, mit fog szólni mindenki. Te vagy az első akit felhívtam. Vagyis, hm... még nem beszéltél Daisyvel.A "hm" volt az, amiből rájött. (…) Alig várom, hogy találkozzunk. Ebben egyetértünk.– Mikor? – Ma este – mondta a fivérének. – Komolyan? – Úgy tűnik. – Julian eltartotta a fülétől a telefont. – Még mindig ki van akadva? – érdeklődött Sayers. – Még mindig.
Daisy, Logan és Julian:
A harmadik részben Juliant, aki fogságban van az ellenségnél, csak Daisyvel kapcsolatos emlékei éltetik. 
Daze és Logan házasságában lassan megjelennek az első gondok, és Charlie is problémás gyerek kezd lenni az iskolában. Eközben Julian megmenekül a kolumbiai fogságból és hazatér.
Logan még mindig nagyszerű apa, de az állandó együttlét, a 24 órás szolgálat a hét minden napján szünet nélkül kicsit nyughatatlanná teszi őt. És bár rájön, hogy valami hiányzik a kapcsolatukból, úgy viselkednek egymással, mintha minden rendben lenne. Egyre távolabb kerülnek érzelmileg, de Daze és Logan élik tovább az életüket. Logan pedig lassan inni kezd. 
Idővel, aztán a válás mellett döntenek, de Julian elutazik újabb hosszú hónapokra gyógyulni...
Szinte csak az utolsó oldalakon tér vissza, és ott jönnek végül újra össze Daisyvel. Akinek ezt van türelme kivárni... annak minden elismerésem. A végén Daisy férjhez ment (ismét).
Bárcsak olyan bölcs lennék, amilyen vén, de sajnos én is csak ember vagyok. Csak azt tudom mondani neked: éld az életedet, és legyél boldog. Ennél többet nem tehetsz.
Szintén van benne visszaemlékezés, csak most kicsit más szemszögből kapjuk vissza az oldalakon azt amit egyszer már elolvastunk másik kötetben. Daisy könyvében nem a múlton van a hangsúly, hanem a jelenen és a jövőn. Sok-sok év eltelik az utolsó lapokig. A karaktereket tekintve újabb maximális pont illeti a könyvet. De történetileg... az már más kérdés.
A kisbaba Charlie is felcseperedik a végére, igazán helyes kis srác lesz belőle. Zach és Sonnet kapcsolata kicsit háttérbe szorult, de szeptemberben jelenik meg az ő könyvük, így a hiányos magyarázatokra ott választ kapok hamarosan. 
Leginkább Connor és Olivia jutnak nagyobb szerepekhez. Max, Daze öccse nagyon hiányzott nekem, reménykedem, hogy ő is kap egyszer saját könyvet ;) Előtte még talán lesz egy Ivy, és egy Dare kötet is, igaz ennek még nem néztem utána.
Mire megírtam ezt a bejegyzést, arra jutottam, hogy összességében szerettem is, meg nem is. Az első rész még elment, aztán minél hamarabb túl akartam jutni a közepén, majd kicsit tanácstalan lettem a végére...

Megjegyzés küldése

 
Top