Coraline, 2002
Kiadó: Agave, 2009
Oldal: 144
Fordító: Pék Zoltán
Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.
A tündérmesék nagyon is igazak: nemcsak mert
arra tanítanak, hogy sárkányok igenis vannak, hanem mert
arra tanítanak, hogy a sárkányokat le lehet győzni.
G. K. Chesterton
Alapból ez egy felnőtteknek szóló mese, igaz rendkívül rövidke könyv, gyerekeknek mégsem ajánlanám. Bár a főszereplő Coraline még gyerek, de a történetben előforduló gombszemeket elsőre inkább egy rémálommal kötöm össze, nem pedig egy aranyos játékbabával, vagy egyebekkel. Sosem szerettem az ilyen szemeket.
Ez a másik világ olyan hátborzongatóan kezdett kicsit Alma felé elkanyarodni :) Az 'Alma' egy 5 perces rövidfilm, ahol egy kislány szintén egy másik világ rabja lesz gyermeki vágyai miatt.
Coraline-nal ugyanez a helyzet, egyszer csak az ajtóból eltűnnek a téglák, mintha sose lettek volna ott, és belép rajta...
Coraline az ablakhoz ment és nézte az esőt. Nem az a fajta eső volt, amelyikbe ki lehet menni, hanem a másik: az a fajta, amelyik leveti magát az égből, és placcsanva ér földet. Olyan eső volt, amely nem lacafacázik, és ezt most éppen azzal bizonyította, hogy a kertet igyekezett sáros-vizes grízes tésztává locskolni.Aranyos történet, az alapötlet is jó, de én ennél a sokkal részletesebben megírt regényeket, történeteket kedvelem. Gaiman stílusa is kicsit idegen tőlem. Persze, ez nem vette el a kedvem a többi könyvétől, mert A temető könyvére nagyon kíváncsi vagyok. No és ott van még a Csillagpor és a Sosehol is, amiket szintén szeretnék elolvasni a közeljövőben.
– Te ki vagy? – kérdezte Coraline.
– A másik anyukád – felelte a nő. – Szólj a másik apukádnak, hogy kész az ebéd.
A könyv után jöjjön a mese... vagyis jönne ha gombszem fóbiámon túl tudnék lépni :D Így nem hiszem, hogy a Coraline és a titkos ajtó 2009-ben bemutatott mesét valaha is megnézem... legyen az bármennyire is jó. Pedig a Tim Burton meséket, filmeket nagyon szeretem, ám Selick munkája továbbra is kispadon marad nálam.
Még én sem olvastam Gaiman könyveit, de nem hiszem, hogy hozzám is közel állna. A film milyen? Még azt sem néztem...
VálaszTörlésA Csillagport nem láttad? Sürgősen nézd meg! :)))
VálaszTörlésAranyos volt ez a könyv tényleg, de olyan rövid, hogy sokat nem nagyon tudtam róla írni :/