Wynette, Texas #2
Fancy Pants, 1989
Kiadó: Victoria Kiadó, 2012
Oldal: 544
Fordító: Molnár Gabriella
A lány volt a leggyönyörűbb brit csecsebecse Európa luxus szórakozóhelyein. Most nincstelen, dühös és egy istenháta mögötti út mentén sántikál ronda rózsaszínű Scarlet O’Hara kosztümben.
A férfi magas, karcsú félisten, minden ízében amerikai. A sört
hidegen szereti, a nőket forrón. Miért áll szóba ezzel a zilált, zsémbes
Scarlett-tel?
Az elképesztően gyönyörű Francesca Serritella Dayt az anyja
kényeztette, a férfiak imádták, a londoni felső tízezer a tenyerén
hordta. Mikor azonban az anyja váratlanul meghal, szembe kell néznie a
ténnyel, hogy gyakorlatilag nincstelen. Lehetősége adódik, hogy
filmezéssel pénzt keressen és Amerikába utazik, de rá kell jönnie, hogy a
munka beugratás. Mivel alig van pénze, két idegenhez csapódik, hogy a
reptérre vitesse magát és visszarepüljön Londonba. Tervei azonban
útközben füstbe mennek, mikor rájön, hogy a férfi, akivel Londonban
randevúzott, már másnak udvarol. Attól való félelmében, hogy nevetség
tárgyává válna a londoni társasági elit szemében, egy kisvárosban marad,
ahol megtanulja, hogy senkit nem érdekel, milyen szép, mennyi pénze
van, miféle gazdagokat ismer és a világ mely részein fordult meg.
Amikor Dallas Beaudine, a profi golfozó felveszi az út szélén, tudja, hogy Francescával csak a baj van. Gyűlöli, hogy fölényes, hiú és nem ezen a földön él. De bármennyire is nehezen tűri allűrjeit, vonzódik hozzá és képtelen nem az érzései szerint cselekedni. A feldolgozatlan gyermekkori problémák, egy félresikerült házasság és egy halott fiú emléke azonban nem hagyják, hogy komoly kapcsolatra lépjen.
Francesca beleszeret Dallasba, akiben meglátja a magáéhoz hasonló szépséget. Már éppen happy endről kezd fantáziálni, amikor a férfi elhidegült felesége visszatér a városba. Francesca megcsalatva érezvén magát elmenekül és eltökéli, hogy új fejezetet nyit az életében nem többel, mint annyi ruhával, amennyi rajta van és egy kisbabával a szíve alatt.
Majdnem egy évtizeddel később megtanulva, mi a kemény munka, sikeres televíziós személyiség lesz. Ismét találkozik Dallasszal és rájön, hogy a szerelem másodjára fájóbb, de erősebb.
Amikor Dallas megtudja, hogy majdnem tíz éven át megfosztották apai jogaitól, éktelen haragra gerjed Francesca iránt, amiért eltitkolta előle a fiát. Látva azonban, hogy Francesca már nem ugyanaz az ember, lassan beleszeret. Csodálja, ahogy a fiukat neveli, de még mindig vonakodik elkötelezni magát a múlt démonai miatt. Csak miután feltesz mindent, hogy megnyerjen egy rangos bajnokságot, tud túllépni a múlton és nyerheti el a szerelmet és a családot, amire vágyik.
Amikor Dallas Beaudine, a profi golfozó felveszi az út szélén, tudja, hogy Francescával csak a baj van. Gyűlöli, hogy fölényes, hiú és nem ezen a földön él. De bármennyire is nehezen tűri allűrjeit, vonzódik hozzá és képtelen nem az érzései szerint cselekedni. A feldolgozatlan gyermekkori problémák, egy félresikerült házasság és egy halott fiú emléke azonban nem hagyják, hogy komoly kapcsolatra lépjen.
Francesca beleszeret Dallasba, akiben meglátja a magáéhoz hasonló szépséget. Már éppen happy endről kezd fantáziálni, amikor a férfi elhidegült felesége visszatér a városba. Francesca megcsalatva érezvén magát elmenekül és eltökéli, hogy új fejezetet nyit az életében nem többel, mint annyi ruhával, amennyi rajta van és egy kisbabával a szíve alatt.
Majdnem egy évtizeddel később megtanulva, mi a kemény munka, sikeres televíziós személyiség lesz. Ismét találkozik Dallasszal és rájön, hogy a szerelem másodjára fájóbb, de erősebb.
Amikor Dallas megtudja, hogy majdnem tíz éven át megfosztották apai jogaitól, éktelen haragra gerjed Francesca iránt, amiért eltitkolta előle a fiát. Látva azonban, hogy Francesca már nem ugyanaz az ember, lassan beleszeret. Csodálja, ahogy a fiukat neveli, de még mindig vonakodik elkötelezni magát a múlt démonai miatt. Csak miután feltesz mindent, hogy megnyerjen egy rangos bajnokságot, tud túllépni a múlton és nyerheti el a szerelmet és a családot, amire vágyik.
Dallie egy ideig csípőre tett kézzel nézte. Egy borotvahabos flakon repült el mellette és csapódott a tükörnek.– Hihetetlen – mormolta. Kidugta a fejét az ajtón. – Skeet! Gyere át! Ezt látnod kell.
Skeet már jött is.– Mi az? Úgy hangzik, mint… – Sóbálvánnyá vált a küszöbön, és az előtte kibontakozó pusztítást nézte. – Miért csinálja?
– Átkozott legyek, ha tudom. – Dallie elhajolt a New Orleans-i telefonkönyv egy példánya elől. – Ilyet még életemben nem pipáltam.
– Lehet, hogy azt hiszi, rocksztár. Hé, Dallie! Megkaparintotta a hármas vasadat.
Soha az életben nem volt még olyan könyvem, aminek a címe vagy a borítója ennyire zavart volna. Ez esetben mindkettő megvolt. Persze ezt is csak képletesen kell érteni, mert kölcsönkönyv volt :) Így nem igazán siettem a könyv elolvasásával, csak kerülgettem és más könyveket vettem a kezembe. Viszont a molyocskáknak köszönhetően engem is magával ragadott az "olvassuk el Phillips idei könyveit" hullám, így már nem halogathattam tovább.
Az elején nagyon reméltem, hogy nem egy Csillagvirág 2.0-t kapok ismét. A hajamat téptem volna akkor... A történetről nem írók hiszen a fülszöveg szinte mindent tartalmaz nagy vonalakban. Nem mellesleg ilyen hosszú leírást is ritkán látni...
Kezdem azzal ami zavart: az időbeni ugrálások, ezt egyszerűbben is meg lehetett volna oldani, de nem én vagyok az író, így örülök annak ami van ;) valamint a sok Miss Luxusmucusozás. Ááá, ettől a falra másztam. Értem én, hogy miért volt, de már a szót is sikerült megutáltatniuk velem.
Az elején nagyon reméltem, hogy nem egy Csillagvirág 2.0-t kapok ismét. A hajamat téptem volna akkor... A történetről nem írók hiszen a fülszöveg szinte mindent tartalmaz nagy vonalakban. Nem mellesleg ilyen hosszú leírást is ritkán látni...
A 9. és a 10. fejezet jeleneteiért megérte szenvedni előtte kicsit, mert miután túlléptem az első nyolc fejezeten, elkezdtem élvezni az olvasást. Amint a két szereplő találkozott, onnan már kitört rajtam is a régi SEP hangulat. Dallie és Fran karakterét nagyon megszerettem.
Dalliet talán csak az utolsó pár fejezetben, mert kicsit távolságtartóak voltunk egymással, de a végére már nem is zavart, hogy mennyi rossz tulajdonsága van. Mert ugye volt egy pár...
A mellékszereplők is fontos szerepet kaptak, így az ő részeiken is csüngtem, mint alma a fán. Ami leginkább megtetszett az Francesca és Holly kapcsolatának alakulása volt. Viszont Skeet, Gerry, Naomi és Theodore is értékes tagjai lettek a csapatnak. A kis Teddy neve nálam aratott, mert imádtam gyerekkoromban azt az apró zöld pulcsis mókust, tehát nézzétek el nekem ha mostmár mindig Theodorenak írom ;) Szóval jöhet a folytatás!
Skeet Dallie-hez sétált, és a két férfi a medence partjáról nézte Francescát. Végül Skeet tett egy megjegyzést.
– Nem túl gyorsan jön fel.
Dallie a farmerja zsebébe dugta hüvelykujját.
– Úgy tűnik, nem tud úszni. Gondolhattam volna.
Skeet odafordult.
– Hallottad, milyen furcsán mondta, hogy „gazember”? „Gáz-ember”. Én nem tudom úgy mondani. Nagyon fura volt.
– Igen. Az szentség, hogy a puccos akcentusa elcseszi a jó amerikai szitokszavakat.
A csapkodás a medencében fokozatosan enyhült.
– A következő évszázadban valamikor beugrasz érte és kimented? – érdeklődött Skeet.
Megjegyzés küldése