Bernard Rhodenbarr #1
Burglars Can't Be Choosers, 1977
Kiadó: Agave, 2004
Oldal: 192
Fordító: Varga Bálint
Bernie Rhodenbarr barátságos fickó, megbízható szomszéd, aki mindig köszön, és elfogadhatóan pókerezik. Választott szakmája viszont sokak szemében nem igazán népszerű. Bernie betörő, aki modern Robin Hood módjára könnyedén szabadítja meg értékeitől New York tehetősebb lakóit. (A szegényektől, állítja Bernie, ugyanis nem lehet mit ellopni.) Bernie azonban nem tökéletes. Néha követ el hibákat. Most például azt, hogy egy ismeretlen megbízásából betör egy tehetős férfi lakásába. Aztán azt, hogy akkor is ott van, amikor a rendőrök rátörik az ajtót. Végül azt, hogy nem veszik észre a hálószobában a frissen megölt férfi holttesttét. Mivel minden afelé mutat, hogy ő a gyilkos, Bernie az egyetlen épeszű megoldást választja: elfut. Abból nem lehet nagy baj. Így veszik kezdetét Bernie Rhodenbarr első kalandja, amelyben meg kell találnia az igazi gyilkost, fel kell kutatnia egy titokzatos kék dobozt, el kell igazodnia korrupt rendőrök és cselszövő nők között, arról nem is beszélve, hogy a parókája minduntalan le akar csúszni a fejéről.
... próbálok kitalálni magamnak egy olyan életet, ami passzol az adott környezethez. Így fogtam hát J. Francis Flaxford lakását, és Bernard Grimes Rhodenbarr legbelsőbb szentélyévé transzponáltam. Belesüppedtem a zöld bőrrel borított fotelbe, felraktam a lábam a hozzá tartozó lábtartóra, és szemügyre vettem az új életemet.
Bernie betört hozzám is! És milyen jól tette, mert most már állandó vendég lesz nálam. Persze vannak alapszabályok amiket be kell ám tartania... :)
Aki szeretne pár órára egy különleges betörő bőrében eltölteni, annak Bernie a tökéletes megoldás! Vicces és nagyon szimpatikus egyéniség, amennyire lehetséges ez ebben az esetben. Ő a tökéletes úriember :)
Engem kicsit Neal Caffrey karakterére emlékeztet (White Collar), aki képes úgy betörni egy lakásba, hogy a főbejáraton át közlekedik ki-be, és még az ajtónálló embernek sem esik le, hogy ki is ő valójában.
Engem kicsit Neal Caffrey karakterére emlékeztet (White Collar), aki képes úgy betörni egy lakásba, hogy a főbejáraton át közlekedik ki-be, és még az ajtónálló embernek sem esik le, hogy ki is ő valójában.
Igen, elfutottam. Abból nem lehet nagy baj. Keresztül az ajtón, le a lépcsőn, őrült tempóban rohantam le három emeletet, és olyan veszettül futottam keresztül a hallon, amihez képest a nyaktörő csigalassúságú.
A portás kötelességtudóan kinyitotta nekem az ajtót.
- Karácsonykor nem felejtkezem el magáról! - kiáltottam neki, s választ nem várva rohantam tovább.
Közel áll a szívemhez, hisz gyerekként nem orvos, hercegkisasszony és egyebek szerettem volna lenni, hanem képhamisító. Igen! Jól olvastátok, mert imádtam pontról pontra ugyanúgy lemásolni a képeket. Persze NEM lettem az, csak egy egyszerű mezei képszerkesztő.
De visszatérve a történetre... nem szeretem az E/1-es könyveket, de ez egy hónapon belül már a második(!) ilyen könyvem ahol ez egyáltalán nem zavar. Lehet, hogy van remény a gyógyulásra?
De visszatérve a történetre... nem szeretem az E/1-es könyveket, de ez egy hónapon belül már a második(!) ilyen könyvem ahol ez egyáltalán nem zavar. Lehet, hogy van remény a gyógyulásra?
- Az isten szerelmére! - mondta. - Soha senki sem bilincseli meg Bernie-t. Ő nem az a szokványos elmeháborodott betörő. Bernie hivatásos. Igazi profi.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szórakozni szeretne olvasás közben. Azt viszont sajnálom, hogy ilyen rövidke könyv lett, de itt a folytatás mellettem ;) Betörőnk segítőre is talál Ruth személyében, aki az elején nem volt szimpatikus szereplő nékem, de az:
Mivel ez egy a '70-es évekbe írt regény (amikor én még csak tervben sem voltam), ezért kicsit furcsa volt olvasni ;) de megtetszett Block stílusa. Jó volt olyan szavakkal találkozni, amiket szinte már el is felejtettem, mint például a kalicka. Te jó ég, ma már szerintem ezt nem is használják!
Nagy nőcsábász ez a fickó, és a rend két lekenyerezhető őre: Ray és Loren nem éppen fényes csillagai a testületnek. Nincs túlkomplikálva a cselekmény, mégis rejtélyek után nyomozunk olvasás közben.
"Új vagyok még a törvény elől bujkáló bűnözők rejtegetésében, de nagyon igyekszem, hogy elégedett légy."mondatával keztem megkedvelni ;) érdekes és titkokkal körülvett egyéniség.
Mivel ez egy a '70-es évekbe írt regény (amikor én még csak tervben sem voltam), ezért kicsit furcsa volt olvasni ;) de megtetszett Block stílusa. Jó volt olyan szavakkal találkozni, amiket szinte már el is felejtettem, mint például a kalicka. Te jó ég, ma már szerintem ezt nem is használják!
Nagy nőcsábász ez a fickó, és a rend két lekenyerezhető őre: Ray és Loren nem éppen fényes csillagai a testületnek. Nincs túlkomplikálva a cselekmény, mégis rejtélyek után nyomozunk olvasás közben.
- Azt hittem, te sose hazudsz.
- Azt nem is. Csak rugalmasan kezelem az igazságot.
- És ez annyiban különbözik a színtiszta hazugságtól...
- Szinte észrevehetetlen, mégis alapvető különbség van kettő között...
→ A könyv végén található ez a leírás, ami bár kicsit spoileres mégis nagyszerűen összefoglalja, hogy született meg Bernie és mint is kell tudnunk róla. A spoileres részeket eltüntettem más színnel. Sajnos én elkéstem vele, mert senki nem figyelmeztetett előre.
"A betörő, akit Bernie Rhodenbarrnak hívnak...
Lawrence Block, New York elkötelezett, lankadatlanul lelkes híve a tengerentúlon hatalmas népszerűségnek örvend, elsősorban három sorozatának köszönhetően, ám lehetetlen vállalkozás elosztani ezek között a dobogó lépcsőit. Ugyan a bronzéremre leginkább Evan Tanner, az aludni képtelen, hiperaktív kém esélyes (talán nem véletlenül ő a trió legkevesebbet foglalkoztatott tagja), a maradék két helynél már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az alkoholban menedéket kereső exzsaru, Matt Scudder és a könyvbarát, szeretnivaló betörő, Bernie Rhodenbarr bár két teljesen más világban mozognak, ugyanúgy megtalálják a közönségüket.
Elsősorban Scuddert szokták a szerző önéletrajzi ihletésű karakterének tekinteni (tévesen), Bernie-t mégis személyesebb kapcsolat fűzi kiagyalójához. Az élet apró iróniája, hogy ez a laza, barátságos figura könnyed hangvételű kalandjaival éppen egy válságos korszak idején született: 1977-ben Block olyan hullámvölgyben volt, amikor az égvilágon semmi sem akart sikerülni. Az elkeseredett író pedig egy nap azon kapta magát, hogy komolyan fontolgatja a bűnözői pályára lépést. Már maga se emlékszik pontosan, mennyire volt ez komoly elhatározás, és mennyire csak egyszerű fantáziálgatás, de akkor a betörés tűnt az egyetlen járható útnak, az egyetlen karriernek, amiben sikeres lehet. Ráadásul a körülmények is biztatónak látszottak, a szerző úgy okoskodott, hogyha esetleg elkapják, az se olyan nagy tragédia — priusza ugyanis nem volt.
Aztán egy nap felmerült benne a gondolat: mi lenne, ha egy hulla heverne az egyik szobában? Egyszerű, krimibe illő ötlet, ami el is indított Blockban valamit: pár nap múlva hozzá is látott a munkához. Az isteni szikra eredménye A betörő, aki parókát viselt, és meg kilenc, egyes szám első személyben írt Bernie Rhodenbarr-regény. Ezeket olvasva mindenki meggyőződhet róla, hogy a szerző szerencsésen nem változtatott foglalkozást. Block saját bevallása szerint a legtöbb energiáját többnyire a Rhodenbarr-kötetek emésztik fel, mint mondja, nem egyszerű feladat kidolgozni a betörő szövevényes, fordulatokban bővelkedő törteneteit A változatosságra pedig igazán nem lehet panasz, Bernie volt már gyilkosság gyanúsítottja (mindjárt a sorozat elején); egyszer megbízták Rudyard Kipling egy elfeledett, antiszemita könyvének megszerzésével; lopott már el Mondrian-festményt; került már Agatha Christie-t idéző szorult kamaradarab jellegű helyzetbe — a sor folytatható, de már ebből is látszik, hogy betörőnk igen változatos kalandokba keveredett az elmúlt több mint huszonöt évben.
A gyakorta lehetetlen szituációkat, amelyekbe Bernie lépten-nyomon belefut, a betörőn kívül két dolog kapcsolja össze: az, hogy a műfajtól elvárható módon az összes történetben felbukkan legalább egy hulla (nem kis bajt okozva ezzel főhősünknek), és megjelennek a nők. A hölgyek a 007-eshez hasonlóan Mr. Rhodenbarra is tapadnak: népszerűségéről minden kötetben tanúbizonyságot tesz.
A hullák számától függetlenül a sorozat nem nevezhető erőszakosnak: Matt Scudder sötét, noiros világához, az őt ábrázolt mocskos, reménytelenséget sugárzó utcákhoz képest Bernie New Yorkja sokkal barátságosabb, kimondottan vidám hely. Bár rosszfiúk természetesen itt is akadnak, a könnyen megszerethető főhős (megint csak Scuddertől eltérően) fiatalos, laza jelleme és felfogása által sokkal elviselhetőbbé válik az alapvetően bűnös környezet.
Blocknak valamilyen rejtett, különleges érzéke van az elítélendő foglalkozások jó, legalábbis elfogadható színben feltüntetéséhez: a magányos nagyvárosi bérgyilkos, J.P. Keller remekül kidolgozott figurája után a szintén rossz oldalon álló Bernie-t könnyen szívünkbe zárhatjuk, noha alaphelyzetben nem szoktunk szimpatizálni egy betörővel. Ő ugyanis nem a kisembereknek árt, nem a szegényeket fosztja meg pénzüktől, s nem is a meggazdagodásért tör be minduntalan — egyedül a megélhetés vezérli.
Az elképesztő pontossággal előadott betörések (melyeknél a hitelesség kedvéért Block nem volt rest konzultálni barátaival: exzsarukkal és exbűnözőkkel) pedig szinte kedvet csinálnak Bernie foglalatosságához. A legtöbbször az éjszaka leple alatt zajló besurranásokhoz a harmadik könyvben törvényes foglalkozás is társul: a főhős megnyitja Barnegat Booksot, kis antikváriumát, ahol nappal békés könyvmolyként bújja a regényeket.
A sorozatban egyébként akadnak fontosabb mellékszereplők is: a leglényegesebb közülük — szintén a harmadik kötetben színre lépő — Carolyn, a leszbikus kutyatenyésztő. A hölgy betörőnk legjobb barátja, és — az olvasóhoz hasonlóan — ő is tudja, mivel foglalkozik Bernie, mégsem ítéli el érte.
Block második legtöbb kötetet felvonultató sorozata egyszer még a filmesek fantáziáját is megmozgatta: 1987-ben Hugh Wilson készített Betörő címmel egy finoman fogalmazva is gyorsan feledhető opuszt. A szentségtörést már alapjaiban sikerült elkövetnie a film készítőinek: a regények sármos, talán még nőcsábásznak is nevezhető Bernie-jéből ugyanis Bernice lett, akit a férfiasnak nehezen nevezhető Whoopi Goldberg alakított. Mindezt megspékelték az elviekben második kötetből (Betörő a szekrényben), gyakorlatban azonban az elsőből és a harmadikból is merítő ostoba forgatókönyvvel — nem csoda hát, ha a félresikerült vállalkozást az igazi Bernie rajongói egyértelműen elutasították.
A sorozatban egyébként akadnak fontosabb mellékszereplők is: a leglényegesebb közülük — szintén a harmadik kötetben színre lépő — Carolyn, a leszbikus kutyatenyésztő. A hölgy betörőnk legjobb barátja, és — az olvasóhoz hasonlóan — ő is tudja, mivel foglalkozik Bernie, mégsem ítéli el érte.
Block második legtöbb kötetet felvonultató sorozata egyszer még a filmesek fantáziáját is megmozgatta: 1987-ben Hugh Wilson készített Betörő címmel egy finoman fogalmazva is gyorsan feledhető opuszt. A szentségtörést már alapjaiban sikerült elkövetnie a film készítőinek: a regények sármos, talán még nőcsábásznak is nevezhető Bernie-jéből ugyanis Bernice lett, akit a férfiasnak nehezen nevezhető Whoopi Goldberg alakított. Mindezt megspékelték az elviekben második kötetből (Betörő a szekrényben), gyakorlatban azonban az elsőből és a harmadikból is merítő ostoba forgatókönyvvel — nem csoda hát, ha a félresikerült vállalkozást az igazi Bernie rajongói egyértelműen elutasították.
A jelen állás szerint tíz regényt számláló szérián kívül Block betörője három novellában is feltűnt: az egyikben egy újság megbízásából kellett fotót készítenie Elvis behatolhatatlannak tűnő, fokozottan ellenőrzött birtokán (The Burgliar Who Dropped in on Elvis); a másikban Bernie-t munka közben lepte meg egy nem várt látogató (Like a Thief in the Night); a harmadik, Block feleségével, Lynne-nel közösen írt történet pedig egy megszállott könyvgyűjtővel hozta kapcsolatba a tolvajt (The Burgliar Who Smelled Smoke).
Lawrence Block sorozata (melyet egyik kötetéért a Nero Wolfe-, másikért pedig a Philip Marlowe-díjjal tüntettek ki) huszonhét évvel indulása után is töretlen népszerűségnek örvend. A kellemes, jól adagolt iróniával és humorral megírt könyvek Block talán legkönnyedebb és legszórakoztatóbb darabjai, amelyeket végre a hazai olvasók is kezükbe vehetnek.
Roboz Gábor
Roboz Gábor
Megjegyzés küldése