Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója

Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója
Bevelstoke #1
The Secret Diaries of Miss Miranda Cheever, 2007
Kiadó: GABO, 2012
Oldal: 400
Fordító: Palásthy Ágnes

Tíz éves korában Miranda Cheever nem sok jelét mutatta, hogy nagy szépség lesz majd belőle. És a kislány már tíz évesen is képes volt elfogadni a társadalom elvárásait a jövőjét illetően. Egészen addig, amíg egy délután Nigel Bevelstoke, a jóképű és elegáns Turner vikomt ünnepélyesen kezet nem csókolt neki, és megjósolta, hogy egy nap majd belenő a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire már okos. És Miranda már tíz évesen is tudta, hogy örökké szeretni fogja Turnert.

Ám az eljövendő évek, amelyek kegyesek voltak Mirandához, nem bántak kesztyűs kézzel Turnerrel. A lány valóban olyan vonzó lett, mint ahogyan azt a vikomt merészen megjósolta azon az emlékezetes napon, a férfi viszont magányos, megkeseredett ember, akit meggyötört az élet. Összetörték a szívét, és úgy érezte, már soha nem lesz képes szeretni. Ám Miranda sosem feledte azokat a szavakat, amelyeket a naplójában egykor papírra vetett, és nem engedte, hogy ez a szerelem, amely az élete értelme, csak úgy kicsússzon a keze közül…

Miss Miranda Cheever naplójából, 1819. június 8.

Ma arról értesültem, bizonyos idősebb társaságbeli hölgyeknek az a benyomása, hogy Turner romantikus érzelmekkel viseltetik irántam. Ez hatalmas örömre adhatna okot, ha...
1. ...igaz volna.
2. ...ő nem nevetett volna a pletyka hallatán.
3. ...az édesanyja nem jegyezte volna meg a fejét csóválva: "Én megmondtam nekik, hogy ez képtelenség."
4. ...ő nem azt válaszolta volna erre: "Az már bizonyos, hogy Miranda a legelviselhetetlenebb leány Londonban."
5. ...és ezzel egy időben nem vigyorgott volna rám szélesen, mintha csak azt várná, hogy ezt bóknak vegyem.

Én természetesen nevettem, mert láthatóan csak tréfált, és azt hiszem hálásnak kéne lennem, amiért elég jó barátjának tart ahhoz, hogy csipkelődjön velem.
De én nem óhajtok a barátja lenni. Én ennél sokkal többre vágyom.

Spoileres rövid összefoglaló, csak saját felelősségre! Miranda története Bevelstoke trilógia első része. 

A fenti fülszöveg hűen tükrözi az egész történetet. Más mint Bridgerton család sorozata, ezért nem jövök összehasonlításokkal, de ez is van legalább olyan szerethető. 

Tehát: vagy szereted majd, vagy nem...

1810. március 2.
Ma szerelmes lettem.

A 10 éves Miranda beleszeret legjobb barátnője bátyjába, a 19 éves Nigel Bevelstoke-ba. Mivel Turner kedvesen viselkedik vele, és találkozásuk napján napló vezetésre biztatja a kislányt, így ő rögtön elvesz érzelmei tengerében.

- ... Az egyik lány nem túl kedves dolgokat mondott nekem.
- Ó.
A fiúnak több esze volt, mint hogy túl erőszakosan érdeklődjön. És láthatóan igaza is volt, mert amikor Miranda megszólalt, a húgára emlékeztette Turnert, amint egyenes tekintettek felnézett rá, és csak úgy ömlöttek a szavak az ajkáról.

Kilenc évvel később, Turner a felesége temetése után egy időre hazaköltözik. Mivel Miranda második otthona a Bevelstoke-ház, így elkerülhetetlen a folyamatos találkozás. 

Azonban egyszer csak Olivia váratlan ötlettel áll elő: meggyőződése, hogy legjobb barátnője az ikertestvérének, Winston-nak tökéletes felesége lehetne...  és végre törvényesen is bekerülne a családjukba. Ez az ötlet nem tetszik mindenkinek, főként Mirandának nem, aki habár rájön, hogy Turner egyáltalán nem tökéletes, de még mindig szerelmes belé.

… Valószínűleg én tartom a leghosszabb ideig tartó viszonzatlan szerelem rekordját.
Szánalmas vagyok.
Kutya vagyok.
Szánalmas kutya vagyok.
És fölöslegesen pazarlom a papírt.

Önmagában már a prológus is levett a lábáról az aranyos gyerek párbeszédekkel. De az egész könyvre jellemzőek a szórakoztató jelenetek. Ha Turnert nem is szerettem meg azonnal, de Mirandát igen. Szerény, csendes lány, aki szereti a könyveket(!), melyik könyvmoly ne szeretné meg őt rögtön? Bár nincs oda a londoni báli évadért, így is lehet nevetni egyes jeleneteken, hogy a lelkesedése nagyban hiányzott. Quinn mindig üdítően szórakoztató módon, ügyesen írja meg a párbeszédeket, még az őszinte beszélgetéseket is.

- Nyughasson - sziszegte Turner a lánynak, érezvén, hogy a düh kezd eláradni benne.
A könyvkereskedő diadalmas pillantást vetett a lányra.
- Ó, hát ez hiba volt - szólalt meg Turner. Szent isten, hát ennek az embernek teljesen elment a józan esze? Miranda előrevetette magát, így Turnernek még erősebben kellett kapaszkodnia a ruhájába ...

A folyamatos magázás nem zavart, hiszen anno a nagyszüleim is így beszéltek, sőt a gyermekeik is velük, DE az mégiscsak ledöbbentett, hogy testvérek is így beszélnek egymás közt. Ami furcsa volt számomra: míg Olivia tegeződött a legjobb barátnőjével, addig ennek ellenkezője volt jellemző az ikertestvérével!? Vagy ez csak a fordító miatt van? Az pedig, hogy Turner ennyire büntette magát olyasmiért, amiért nem kellett volna ... talán kicsit túlzás volt. Elsőnek arra gondoltam, hogy majd egyszerre olvasom el a három könyvet, de örülök, hogy "kivégeztem" az első részt, mivel Olivia karaktere kicsit (de tényleg csak egy picit) éretlennek tűnt első olvasatra... csak nekem tűnt annak? Ezért a következő részig, lesz ideje felnőni.

A boldog végkifejlet természetesen megvolt  itt is a végén. Amin elgondolkoztam, miután utánanéztem a sorozatnak: hogy lehetséges, hogy Winstonnak nincs könyve??? Remélem a Smythe-Smith Quartet után azt is megírja az írónő.

Nyári olvasmánynak kitűnő könyv! Mikor Quinn regényeket olvasok szeretnék én is ott élni abban a korban! Azt hiszen nagyon rossz korba születtem ;)

A könyvvel lehet jelentkezni a molyos Skót Felföld vagy a Julia Quinn: Bevelstoke trilógia kihívásaimra is.