I've Got Your Number, 2012
Kiadó: Kelly Kiadó, 2012
Oldal: 368
Fordító: Illés Róbert
Poppy Wyatt élete legboldogabb napjára készül, alig egy hét van hátra az esküvőjéig, amikor barátnőivel pezsgőzni megy egy elegáns szállodába. De az álomból hirtelen rémálom lesz, amikor egy tűzriadó miatti kavarodásban a gyűrű eltűnik, majd Poppy telefonját is ellopják. Pánikba esve járkál fel-alá a szálloda halljában, amikor váratlanul eldobott mobiltelefont pillant meg a szemetesben. Hurrá, mégis van telefonszáma, amit meghagyhat a szálloda személyzetének arra az esetre, ha megtalálnák a gyűrűjét!
Egyetlen apró bökkenő van csak: a telefon tulajdonosa, Sam Roxton egyáltalán nem lelkesedik az ötletért. Vissza akarja kapni a telefonját, és annak sem örül, hogy Poppy olvasgatja az üzeneteit, sőt, némelyikre még válaszol is a nevében…
„Elveszítettem. Az egyetlen tárgyat a világon, amit nem lett volna szabad elveszítenem. A jegygyűrűmet. Ha azt mondom, hogy ez a gyűrű különleges,
az nem fejezi ki a helyzet súlyosságát. A gyűrű három nemzedék óta vándorol Magnus családjában. Három hónapja hordom az ujjamon, éjszakára szertartásosan egy porcelán tálba helyezem az ágyam mellett, napközben félpercenként ellenőrzöm, hogy megvan-e még… erre most, pont aznap, amikor Magnus szülei visszatérnek, elveszítem.
Pont ma. Nyugi. Csak semmi pánik, Poppy. Gondolkodj pozitívan!!!”
Lentebb spolier is előfordulhat, ezért csak saját felelősségre olvasd tovább! Kinsella nem tartozik a kedvenc írónőim közé, de vannak olyan történetei, amik annyira egyediek és viccesek, hogy ezeket az önálló regényeket mindig szívesen elolvasom. A tavasszal megjelent Csörögj rám! című regénye ezúttal sem okozhat csalódást a rajongóinak, legújabb története fergeteges szórakozást nyújt mindenkinek, aki szereti a romantikus meséket és a kacagtató jeleneteket.
Anthony megkérdezte, szeretem-e a Tannhäusert, mire azt feleltem, hogy köszönöm, de nem dohányzom.
A könyv fülszövege rögtön megtetszett, amit felfedeztem, és a vélemények is megerősítettek abban, hogy nekem ezt a könyv kell. Ami tényleg hatalmas öröm volt, hogy az amerikai megjelenés után (ami Valentin-napra esett) ilyen hamar ideért hozzánk :) Nem bántam meg, de... igen ott van egy de... amit inkább a végére hagyok. Igazán megszerettem Poppy-t és Sam-et, mindkét karakter jól megformált, aranyosak és pont egymáshoz illőek. Az, hogy mi lett a gyűrűvel engem annyira nem is érdekelt. Imádtam kettejük kapcsolatát, közös üzenetváltásait, találkozásait... ezek voltak leginkább a kedvenc jeleneteim.
... Ezek az e-mailek mind olyanok, mint valami nagy segélykiáltás: „Csók, Csók, imádlak, ölelés, kérlek, szeressetek, szeressetek!”.
– Elnézést, ezt nem értem. Akkor most kinek a telefonja?
– Az övé, de én használtam… – kezdem.
– Mindketten használtuk – magyarázza Sam. – Közösen.
– Közösen? – Marco és Ted szóhoz sem jut a döbbenettől. Majdnem elnevetem magamat az arckifejezésük láttán.
– Soha nem hallottam még olyat, hogy két ember közösen használjon egy telefont – mondja Marco, amikor magához tér. – Nagyon bizarr.
Jöjjön a negatívum, az ami nem igazán nyerte el a tetszésemet:
Kimondhatatlanul sokat kellett várni arra az egyetlen egy csókra! Szerintem ez már kínzás az olvasóval szemben. Szinte az utolsó oldalakig elhúzódott. Legalább, amikor kint voltak a sötétben és egymást keresték ... akkor bele lehetett volna írni egy icipici csókot, de nem volt :( Én meg a romantikus kis lelkemmel csak vártam... és csak vártam... de SEMMI. Ezért nem a kedvelem most Kinsella-t annyira. Hiányzik számomra, hogy több 'érzelem' legyen a könyveiben és ne csak kerülgessék egymást a szereplők (mert ez más regényeiben is előfordul). Valamint volt benne egy-két olyan égbekiáltó tipográfiai hiba, hogy csak néztem ... de ez szerintem csak engem zavart, mivel könnyen el lehet felettük siklani.
Nem rohanok megvenni, az már biztos, majd szépen megvárom, hogy itt nálam is legyen egy szép kis akció! :)
VálaszTörlésÉrdemes elolvasni, mert rendkívüli párost alkotnak ők ketten :) drukkolok, hogy mielőbb meg tud venni.
VálaszTörlésSzerintem volt csók. Ott az erdőben, csak nem írták le konkrétan, hogy a nyelvük egymásba gabalyodik :)
VálaszTörlésÉn csak ölelésre emlékszem, meg hogy az arca hozzáért az övéhez, de legyen igazad, majd odaképzelem újraolvasásnál :)))
VálaszTörlés