Jude Deveraux: Bársonyos ígéret

Jude Deveraux: Bársonyos ígéret 
Montgomery #1
Velvet Promise/Judith, 1981
Kiadó: Magyar Könyvklub, 2001
Oldal: 414
Fordító: Rindó Klára, Szabados Tamás

Judith gyönyörű, okos lány, független lélek, akit határozott gondolkodás vezérel. Emancipált korunkban bárhol megállná a helyét, csakhogy ő a sötét középkorban, a régi Angliában született, egy komor lovagvár falai között. A sors azonban többet tartogat számára, mint kortársainak. Egy zárda jövendő főnökasszonyának nevelik, és hímzés, varrogatás helyett szervezést, nagybirtokok irányítását és kora tudományának legjavát tanulja, ám az apai kényszer alól ő sem bújhat ki, és nőül kell mennie egy olyan férfihoz, aki más asszonyt szeret. Bár a férj szíve nem ifjú feleségéé, a fiatal házasok teste mégis mágnesként vonzza egymást. Milyen élet várhat így a szép, öntudatos, büszke Judithra, akit nevelői nem készítettek föl erre a helyzetre? Intrikák és veszedelmek közepette nemegyszer szembenézésre kényszerül, és a nagy beismeréseken túljutva sikerül legyőznie a cselszövéseket és saját előítéleteit is. S hogy kiérdemli-e végül szerelmese szívét is, és boldogsága teljessé válik-e, az kiderül a könyv lapjairól. Ha az olvasó kíváncsi a történet további alakulására, a következő három kötetben ismét találkozhat a középkori Angliát idéző, izgalmas sorsú regényhősökkel.

Judith megtanulta, hogyan intézze egy nagybirtok ügyeit, hogyan ítéljen vitás kérdésekben: ki tudja számítani, mennyi gabona kell egy közösségnek évente. Írt, olvasott, tisztában volt vele, hogyan kell illendően fogadnia a királyt, értett a gyógyításhoz is: mindenre megtanították, amire csak szüksége lehet. És most azt várják tőle, hogy valami félvad férfi szolgálja legyen.

Figyelem: spoileres!
A történet 1501-ben veszi kezdetét Angliában. Judith elszigetelten nevelkedett, s miután fivérei elhunytak az apja szinte odalöki a Mongomery családfőnek, hogy lánya fiúgyermekeket szüljön, mivel a klánban több fiú nemzettek, mint egész Angliában.
Lord Revedoune tipikusan az az apa és férj, akit már az első oldalon utálni lehet. Még szerencse, hogy nem szerepel benne sokáig, igazi feketelistás karakter. Sajnos ez elég sok van ebben a regényben :/ 
Anglia egyik legbefolyásosabb klánja volt egykoron a Mongomery. Jude Deveraux négy fivér történetét meséli el: Gavin, Stephen, Raine, és Miles. Plusz van még egy testvér, a legidősebb nővér Mary, az ő szála végigfut a sorozaton.

Pont olyan, akár egy kisfiú, akinek nem kell a játék, de azt sem hagyja, hogy más játsszon vele.

Gavin 27 évesen feleségül veszi a 17 éves örökösnőt. Bár Judit még nagyon fiatal, de megvannak a saját elképzelései, ahogy Gavinnek is az elkényeztetett magas rangú hölgyekről. Ezért nem is akar találkozni menyasszonyával az esküvőig, az eljegyzésre is a testvérét küldte el hogy helyettesítse őt.
Judith azonban egyáltalán nem olyan, mint ahogyan azt ő hitte. Persze erre rájátszik az is, hogy a Montgomery testvérek meghagyták abban a hitben, hogy egy csúfságot vesz majd el feleségül. Gavin annyira vakon tekint a világba, hogy az már nekem fájt! Ennek oka pedig az összevissza nőt fogú Alice, aki annyira egy számító bestia. Egy férjet akar nappalra, és egy szeretőt estére. Judith persze egyből átlát Alice színésznői alakításán, de ez nem elég, ha férje nem hisz neki.

Úgy döntött, ideje megregulázni asszonyát.
- Mit tettél az otthonommal? - bömbölte teli torokból. (...)
- A te otthonod? - nyelvelt vissza. - Akkor könyörgöm, mondd meg nekem: mi vagyok én? Talán szolgálólány? - kérdezte, és széttárta könyékig lisztes karját.
Cselédek vették körül őket. A falhoz lapulva reszkettek a félelemtől, de a világért sem szalasztották volna el a jelenetet.

Ebben a korban egyetlen nő sem uralkodhat férje felett, itt kezdődnek a bajok. Ami megdöbbentő volt, hogy mindegyik férfi, aki meglát egy szép nőt, rögtön a barlangjába akarja vinni, hogy aztán a magáévá tegye ősember módjára. Valamint, hogy mindig van legalább egy olyan lány/nő, akit megerőszakolnak, akit elrabolnak, és elég sok akit megvernek.
Ülj a helyedre... Ne merészeld... az egyik percben kedves vagyok, aztán bunkó, majd megint kedves, és így tovább... Egy biztos: nem éltem volna ebben a korban!
A 9. fejezettől kezdett érdekes lenni a történet, amikor hazautaznak a Montgomery várba. Igencsak valóságos képet kapunk a vár életéről, majd később a királyi palotáról is. Olyan jól megformálta és szimpatikusan ábrázolta a karaktereket Deveraux, amiért az olvasás is könnyebben ment ezeken a részeket :) VII. Henriket és Erzsébetet egész megkedveltem, bár lehetett volna szigorúbb is király egyes esetekben.

Gavin megragadta az öccse karját.
- Mi van, hát már téged is behálózott? - hördült fel.
Stephen mosolyogós pillantást vetett sógornője szederfoltos arcára: 
- Mi tagadás... és ha neked nem kell, bátyó...

Stephen-nek, a Felföld bársonya című regény főszerelőjének története már a végefelé elkezdődik, hiszen három napot késik az esküvőjéről, mert megfeledkezik róla :) Mégis szerintem Raine a legjobb karakter a sorozatban, vicces és nyitott szemmel jár a világban (egyenlőre), nemhiába az ő volt régen is a kedvencem. Miles pedig lassan benépesíti egész Angliát... ha jól emlékszem a negyedik kötet végére lesz vagy huszonvalahány gyereke ;) 
A történet tényleg jó, mert peregnek az események, talán még túl sok is. Mindig van valahol éppen egy mellékszál folyamatban (Helen, John, Jocelin, Constance, Mary). Sajnos, vagy nem sajnos, de Gavin az a férfi, akit nem tudtam megkedvelni még a végére sem.

Nem tudtam, hogy szentnek nézel. Esetleg benyújthatnád a szenté avatási kérelmemet.

Nem lett kedvencem, mert vannak olyan részei amikor a falhoz csaptam volna a könyvet. Néhol már sok volt, függetlenül attól, hogy megkedveltem egyes szereplőket, és Deveraux fantasztikusan ábrázolja a történelmi Angliát.