New York Blades #2
Kiadó: Berkley, 2004, UK
Oldal: 372
Angol nyelvű e-könyv
Spoileres rövid összefoglaló, csak saját felelősségre olvasd tovább! A második résznek a már előzőleg megismert Theresa Falconetti (Janna lakótársa) a női szereplője. Theresa szintén PR szakértő, tősgyökeres Brooklyn-i, olasz családdal megáldva.
Bár örül barátnője boldogságának, mégis kerüli a sportolókat mint a pestist... de aztán egy nap Michael Dante, a New York Blades szélső játékosa és a rajongók kedvence felbéreli az cégüket, hogy egy kampány keretében népszerűsítsék a Dante éttermet.
Janna elkapta az asztal közepéről a muffinos kosarat és túszként tartotta.
- Mond el nekem, vagy a szénhidrát már csak történelem, babám.
Az alapsztori teljesen hétköznapi és egyszerű, de a körítés az mindet vitt nálam.
A két főszereplő túlontúl aranyos... amikor haragudni akartam Theresa-ra még az sem ment. Annyit tanakodik, őrlődik, hogy nem csoda ha rosszul választ. Nem volt szerencsés dolog ennyire húzni ... türelem kellett hozzá szó-szó és néha megráztam volna erőből, hogy térjen már észhez... Bárhogy is próbál az új barátjára koncentrálni, Michael mindig megjelenik a közelében, hol a szülei hívják meg, hol a bátyja... egyszerűen nem tud megszabadulni tőle.
Janna és Ty jó sokat szerepelt ebben a történetben is, aminek rendkívül örültem. Voltak jelenetek, párbeszédek amik még a rosszkedvemből is kirántottak. Ty és Michael kapcsolatának alakulásáról és Anthony 'pokoli természetű' Dante-ról szóló részeket szinte faltam... még jégkorong jeleneteket is kaptunk nagy odacsapássokkal! Mintha ott lettem volna :) Michaelt iszonyat nagy türelemmel áldotta meg az írónő (én nem tettem volna meg).
- Szerintem több cukor kell bele Anthony.
- MENJ a fenébe, Mike! - szólt hangosan Anthony.
A konyhai szeményzet idegesen nevetett.
- Komolyan mondom, Ant - mondta Michael - Szerintem több cukor kell bele.
- Tehát szerinted több cukor kell bele. - ismételte Anthony - Azt hiszed több cukor kell bele? Rendben. Adjunk még hozzá.
Eltűnt a készletraktárban, majd visszatért egy ötkilós zacskóval. Erőszakosan feltépte a tetejét és beleöntötte a tartalmát a mártásba, a szája beteges mosolyra gördült - Tehát Mike? Ez elég cukor lesz?
A Fair Play egy kicsivel jobban tetszett mint az első rész. Nem egy vidám regény, mert ugye azokban nincsenek szomorú pillanatok. Amit viszont megtanultam, hogy olasz pasit tilos(!) felbosszantani, ha főz …
Gyorsítanom kell a tempómon, mert Anthony története (Michael testvére) irdatlanul messzinek tűnik. És ha Ant továbbra is megmarad ennek az ordítozós fickónak mint most, akkor nagyon-nagyon szeretni fogom :)
Megjegyzés küldése