0
Suzanne Brockmann: Éjféli ölelés
Sunrise Key #1
Kiss and Tell, 1996
Kiadó: General Press, 2011
Oldal: 212
Fordító: Szigeti Judit

Leila Hunt úgy érezhetné, végre révbe ért. Harmincéves korára sikeres könyvelőként jól fizető állása van New Yorkban, barátja éppen megkérte a kezét – és bár nem lángol köztük a szerelem, a férfi képes megteremteni azt a biztonságos hátteret, amelyre Leilának utolsó vágya beteljesüléséhez szüksége van: hogy családot alapítson, és gyermeke szülessen. Leila az óév búcsúztatására szülővárosába, Sunrise Key-be utazik, egy festői szigetre, ahol bátyja él. Vőlegénye üzleti ügyei miatt nem tudja elkísérni, így Leila egyedül indul a szilveszteri jelmezbálba.
Óév és újév fordulóján azonban váratlan dolog történik vele: egy nindzsajelmezbe öltözött férfi éjfélkor olyan vad szenvedéllyel csókolja meg, amely a lányban soha nem tapasztalt vágyat ébreszt. Mindenáron meg akarja találni az ismeretlent, ezért barátnőjével nyomozni kezd. Azt azonban álmában sem gondolta volna, hogy a titokzatos jelmez alatt bátyja legjobb barátja, s az ő gyermekkori ellensége bújt meg. Marshall Devlin, a sziget orvosa, az érzékeny lelkű, ám érzelmeit cinikus és rideg álarc mögé rejtő férfi, akivel immár csaknem húsz éve ki nem állhatják egymást.
Vajon sikerül a két régi ellenségnek felülemelkednie előítéletein, gyermekkori sérelmein, és beismernie, hogy gyűlölni és szeretni szerelemben egyaránt megengedett?
A hableány totál féltékeny lett, amikor Simon a csodaországbéli Alízzal kezdett táncolni, és ez egy kicsit lefoglalta a figyelmét.

Könnyed, nyárias és meseszerű történet .... túlontúl meseszerű. Adott egy hősnő, aki nem ismeri fel állítólagos legnagyobb ellenségét amikor az nindzsajelmezben megcsókolja? Számomra nehezen hihető volt ez az egész. Már az elejétől kissé fenntartásaim voltak a regénnyel kapcsolatosan (nagyrészt a női főszereplő miatt). Pláne, hogy ott laktak egy fedél alatt, és még akkor sem... naneee... 
Nincs is rosszabb a műanyag cipőnél. Vajon Hamupipőke is ennyire szenvedett az üvegcipellőben? Valószínűleg. Leila biztosra vette, hogy ezeket a tündérmeséket férfiak írták.
Ezt a bizonyos állítólagos ellenséges viszonyt én az írónő helyében igencsak jó pár múltbéli visszatekintéssel kibővítettem volna (még a terjedelmen is dobhatott volna ezzel). Nagyon hamar ki lehet olvasni, mert vékony könyvecske és a betűméret sem átlagos. Örülök, hogy kiadták magyarul, de miért kellett ezt keménykötésűben??? Ennyiért??? Még szerencse, hogy bent volt a könyvtárban. A folytatásra kíváncsi vagyok, mert Simon érdekes egy figura, és a többi szereplőt is megkedveltem. De ha azok ilyen vékonyak lesznek, inkább maradok továbbra is a könyvtári példánynál. 
Édes történet volt, de végig kiszámítható minden-egyes-pillanata. Ezért ez csak egyszer olvasós volt számomra, mert nem volt nagyon túlbonyolítva...

u.i.: az írónő NAVY SEAL sorozatával erősen elkezdtem szemezgetni. Aki esetleg már olvasta dobna egy megjegyzést, hogy milyen? :)

Megjegyzés küldése

 
Top