0
J. Sterling - The Perfect Game - A hibátlan játék
The Perfect Game #1
The Perfect Game, 2012
Kiadó: Ulpius-ház, 2013
Oldal: 332
Fordító: Balogh Dániel

Nem így és nem ezt akarták.
És mégis...
Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.
Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket...
Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna...

– Ne! Mondd, hogy nem őt nézed, Cassie – lépett elém Melissa, véget vetve a szemezésnek.
– Hé, állj félre!
De akárhogyan nyújtogattam a nyakamat, a barátnőm mindig közénk tolta azt a szemtelen képét.
– A francokat. Hát nem tudod, ki az?

J. Sterling első magyarul megjelent regénye A hibátlan játék korántsem volt hibátlan számomra, ám a végére mégiscsak sikerült megszeretnem Cassie és Jack történetét azon érzelmi hullámvölgyek ellenére is, amik végigkísértek olvasás közben.
Stílusában a Gyönyörű sorscsapáshoz hasonlították. Bevallom, nem igazán tudtam ez mit is jelent/mit kapok majd kézhez, hiszen nem olvastam, de itt várakozik türelmetlenül mellettem.
A tartalmat olvasva egyből felcsillant a szemem, amikor megláttam, hogy a férfi karakter egy sportoló. S bár a baseballban egyáltalán nem vagyok otthon, a szakkifejezések szépen el lettek magyarázva az olyan zöldfülűek számára is, mint amilyen én vagyok. Nehéz spoilermentesen írni a könyvről, így egy minimális került belőle a bejegyzésembe!
Főszereplőink egy egyetemi bulin találkoznak először. A lány élete a fotózás, míg a szépfiú a baseball csapat sztárja, akinek nincsenek kapcsolatai, csak egyéjszakás kalandjai. A suli szupersztárja kicsit hiúnak tűnik az elején, de aztán komolyan beleszeret Cassie-be, egy túlzottan bizalomhiányos lányba. Lassan elnyeri a szívét, és bár nem akarja kockáztatni kapcsolatukat, döntései mégis végzetes következményekkel járnak. Az előzményeket nézve ez borítékolható is volt, ebből a szempontból kicsit kiszámítható lett számomra a történet, de aztán megkezdődik az ördögi tánc...
Minden jó könyvnek van valami különlegessége, ennek például Jack idióta Carter lett, akinek sokszor behúztam volna, de emellett egy rettentően édes figura is egyben. Szeretem ha az egyik karakter szarkasztikus, még ha csak rövid ideig is, Cassie-t viszont így sem tudtam teljes egészében megkedvelni. Holott egyes szituációkban én is ugyanúgy viselkedtem volna, mint ő. Ez így elég vicces, nem?
Meglepő vagy sem, de Sterling is szereti kínozni az olvasóit! Van benne romantika, szex, és dráma. Sok-sok dráma. Néhol túl lett kicsit bonyolítva egy-egy rész, de megéri kivárni a végét, mivel a megpróbáltatások után a darabok a helyére kerülnek, és a két sebzett fiatal megkapja a boldog befejezést.
Jack a fiatalabb korosztály kedvenc könyves pasija is lehet, még ha olykor seggfejként is viselkedett. A folyamatos cicusázásra az ingerfaktorom is stopot hirdetett, ettől még az első és (ez idáig) egyetlen Jeaniene Frost regényemben is kikészültem. Vele igazából csak két bajom volt: az előbb leírtak, valamint a túlzott birtoklási vágya, ami az előéletét figyelembe véve nekem kicsit abszurdnak tűnt. Az elején még kissé gyerekesnek hatottak a főszereplők, de szerencsére beértek, és kellőképpen felnőttek. Egész megszerettem őket a végére. Egyik kedvenc jelenetem pedig az első randis jelenet, amikor Jack kiszaladt a kocsiba :) hogy miért? Olvassátok el!
A mellékszereplőkkel kapcsolatban a két kedvencem Dean és Melissa lett, de a nagyszülők és a csapattársak is okoztak érdekes perceket. Persze ebben a regényben is vannak olyan személyek, akinek lételeme keresztülhúzni mások terveit, őket utáljuk is ezért.
Összességében szerettem is, meg nem is. Azt még mindig nem értem, hogy minek kell ide folytatás, miért kell mindenkinek sorozatot írni? Ez a regény egy tökéletes befejezést kapott! Kell-e nekünk egy újabb csavar Cassie és Jack életében? Az egyik énem azt mondja, hogy nem, nem kell több, elég a boldogan éltek, míg meg nem haltak... míg a másik énem már most olvasná a folytatást.
A Doodle kép forrása  + még egy :) 
A könyvet köszönöm az Ulpius-ház Könyvkiadónak.
A hibátlan játék most 25% 
kedvezménnyel vásárolható meg a kiadónál!

Kedvenc idézet(ek):
– Három órája még utáltad a pasit, most meg mintha te lennél a legfőbb rajongója – forgattam a szemem. – Ez mintha kicsit gáz lenne, nem?
– Már elnézést! – csattant fel Melissa élénk hangon, majd feltartotta a mutatóujját. – Jack Carter mint pasi: tiszta gáz, messziről el kell kerülni. Jack Carter mint baseballozó: észbontó, minden lehetséges alkalommal meg kell nézni. Fogod a különbséget?

Te vagy az egyetlen, aki nonstop halálra szopat a puszta tényért, hogy… lélegzem.

– Bírom a tesódat – mosolyodtam el a testvére neve hallatán.
– Beajánljalak neki? Elég jól ismerem – mondta Jack évődő hangon, de volt a javaslatnak valami kemény felhangja is.


Ki a franc tart fotógyűjteményt egyetlen emberről?

Ez a könyv sehogy sem létezne, ha nem éltem volna úgy, ahogy éltem… nem éltem volna át azt, amit átéltem… nem szerettem volna azokat, akiket szerettem. (Köszönetnyilvánítás)


A sorozat részei:
#1 The Perfect Game, 2012 - A hibátlan játék
#2 The Game Changer, 2013
#3 The Sweetest Game, 2013

Megjegyzés küldése

 
Top