The Unquiet (Chaos in Death, Her Greatest Treasure, Dear One, The Unforvigen, His Brother's Keeper) 2011
Kiadó: Gold Book, 2012
Oldalszám: 392
Fordító: Kiss Tamás
Újabb öt kisregény került egy kötetbe. Gondolom sejtitek, hogy elsősorban melyik regény érdekelt belőle, de megfogadtam, hogy ezúttal a "tölteléket" olvasom el, és csak utána jöhet Eve legújabb kalandja a bűn világában. Tehát röviden:
Mary Blayney: A legdrágább kincs - a magányos üzlettulajdonos nő életét egy mágikus pénzérme, egy vakmerő gazember és különös álmai - amiben hajdani férje egyetlen szót suttog: Kívánj! - dúlják fel.
Aki olvasott már Blayney történetet, annak ismerős lehet az a szerencsepénz, amely vándorol az emberek és a regényei közt. Persze csak akkor, ha valaki emlékszik rá egyáltalán, mert engem sosem hozott lázba egyik regénye sem, így őszintén bevallom el is feledkeztem róla :(
Ezúttal 1816-ba repít minket az írónő, mégpedig Brimingham-be, ahol az özvegy Lydia Csernovot egy bűnöző támadják meg, de egy jóképű ismeretlen megmenti őt. A történet hol tetszett, hol nem, nagyon egyszerű és átlagos volt.
- Nyugalom, nyugalom, sikerült legyőznie a gonosztevőt. Egy hősnő nem csuklik össze, inkább pezsgőt rendel.
Mary Kay McComas: Szellemtestvér - a fiatal szellem úgy próbálja enyhíteni a bátyja gyászát, hogy különös utazásra invitálja egy gyerekkönyvíró álmába.
Mond el neki. Mond el neki! MOND EL NEKI!Na, igen... ez volt az egyik legkeszekuszább történet. Nem is nagyon értettem már a vége felé, de azt hiszem már nem is akartam. Ivy-nek különös álmai vannak, hangok szólnak a fejében stb... Aztán kiderül, hogy okkal, hiszen a szomszéd Craig, elvesztette a testvérét.
Nem tetszett se az eleje, se a vége, se semmi. Irdatlanul unalmas volt nekem.
... biztos vagyok benne, hogy a bátyám nem szeretné, ha a felesége állandóan halottakkal beszélgetne. Nem is beszélve arról, milyen rosszul csinálod.
- Kapd be! - Ennek ellenére kedvesen vigyorogtak egymásra.
Patricia Gaffney: Kedvesem - Azt hittem a Szellemtestvér után rosszabbul már nem érezhetem magam, de mégis. Most ha azt mondanám, hogy ilyet én is tudok írni, akkor egyből jönnének a gondolatok mindenkinél, hogy akkor csináld csak! :D Szóval csöndben lapulok és csak egy szó jut eszembe: álmosító. Bizony, elaludtam rajta, így csak másnap fejeztem be.
Oliver gazdag és jóképű, valamint elfoglalt üzletember, aki nagyapja számláit rendezgetve észreveszi a kimagaslóan nagy összegű telefonhívásokat. Aztán Molly, aki Romeanescu, de nem Krystal K-val és Oliver, aki hirtelen Shorty lesz egymásba habarodnak. Megemlítik benne Budapestet is, ami jó... de semmi extra, ami nem jó :(
– Gyermekkoromban sokfelé megfordultam, Oliver, főleg Budapest környékén.
Budapeshtnek ejtette.
– Egy magyar cigány – nevetett fel akaratlanul Oliver, de gyorsan abba is hagyta. Vajon ez igaz?
– Nem, nem vagyok cigány. Csak az anyám és a nagyanyám voltak azok.
– Ennek ellenére örökölte a képességüket.
– A képességüket?
– A jóslásra céloztam.
Ruth Ryan Langan: Az engesztelhetetlen - a skót kastélyban ragadt megtört, dühöngő kísértet lehet a fiatal özvegy egyetlen reménye.
Az évek elröppenek, akár a pillanat. Ugyanakkor egyes pillanatok évekig tartanak.
A női főszereplő pedig Bree, a legutolsó Kerr, aki miután megözvegyült Skóciába utazik, hogy megnézze magának férje szülőhazáját. Egy új élet reményében, nagy terveket kovácsolva fogadóvá szeretné alakítani az ódon kastélyt, Ravenswoodot. Azonban nem számít a kapusházban lakó (nem a kastélyban! @Kristine, mert oda csak lakberendezni jár) és ijesztgető kísértetre, akit valamilyen oknál fogva csak ő lát. Mindketten nagy fájdalmat hordoznak magukban, amitől számomra érthetetlen módon meglepően gyorsan meg is szabadultak.
Jamie tipikusan az a felföldi férfi volt, akit annyira szeretek a regényekben. Modorában igazi skót:
- Nem kedveskedni akartam, csak reménykedtem, hogy reggeli után eltűnik innen, és úgy vélem, a teavíz fütyülése mégiscsak hatásosabb, mint összetörni még egy vázát. Ráadásul, tudj' isten, miért, de nem akartam megint magához érni...A gyors egymásra találás egyáltalán nem tetszett :( Persze volt egy csavar a történet legvégén, így át kellett értékeltem az előzményeket, és egy egészen jó kis regény kerekedett ki belőle :)))
Az első száz év volt a legrosszabb. Csak homályosan emlékszem rá, de azt tudom, hogy végigdühöngtem. A második száz év azzal telt, hogy elijesztettem mindenkit, és így végre békét nyertem.
J. D. Robb : Halálos káosz - …néhány szerencsétlen egykori drogfüggő halálának ügyében nyomoznak – és eközben kapcsolatba kerülnek egy kimagaslóan intelligens, fiatal orvossal. Ám a gyilkos utáni hajsza egyáltalán nem hasonlít a régebbi ügyekhez, mert semmi sem az, mint aminek látszik.
Végre!Végre! Végre! Én tényleg megőrülök minden Robb regény megjelenésénél! :))) A történet, bár nem átütő, mégis tökéletes átmenet a két regény közt (Halálos utazás - Halálos híresség). Nem árulom el, de a harmadik fejezet végén már volt két tippem a gyilkos kilétére, az egyik be is jött. Nagyon büszke voltam (ismét) magamra :P Egy elejtett megjegyzés néha nagyon árulkodó lehet.
– Mit akarsz?Nehezen indult, de miután Eve beért a őrsre már én is visszarázódtam. Hiányzott a csapat, a sütényillatú bagázs, a szurkálódások, és Bellorama. A titokzatos Dr. Káosz pedig szinte kivétel nélkül mindenkire a frászt hozta!
– Egy férfit, aki szexisten, megértő, az arca akár az angyalé, jó a humora, gazdag, és még a földet is bálványozza, ahová lépek. Ja, várjunk csak, őt te kaptad meg.
Eve beleharapott a süteménybe.
– Ezen kívül?
Nadine oldalt fújta a szemébe lógó, szőke tincset és elmosolyodott, miközben macskához hasonlatos szeme megvillant.
– A cseresznyeízűt kóstoltad? – kérdezte Peabody.
– Aha, de nem tetszik az utóíze. Leragadtam a citromosnál. (Harpo)
– Nekem a Kék Lagúna a kedvencem. Élvezem, ahogy feldob valami, ami kék.
– Már elnézést – szólt közbe kínosan udvarias hangon Eve. – Káprázatos, ahogy a különböző ízesítésekről beszélgettek, de nem ejthetnénk néhány szót, mondjuk a… nem is tudom… a bizonyítékról is?
Összegezve: Az engesztelhetetlen és a Halálos káosz rendben volt, de a többi? Papírpocsékolás :( Sőt, ennél még a pontértékelés is könnyen ment, ami nem szokásom! ;)
Eve története örülök, hogy tetszett. Akárhányszor eszembe jut, a tudatallatim Roarke-ra gondol, és Matt Bomer képében szívecskéket lövöldöz felém. :D
VálaszTörlésA kísértetek, meg brrr.... Sajnálom, hogy ennyit szenvedtél a többi novellával. :(
:D
VálaszTörlésÉn is hidd el, de kárpótlásul itt van a következő rész (Halálos híresség) és hamarosan jönnek a Wardok :)))