Julia Quinn: Tíz dolog amit szeretek magában

Julia Quinn: Tíz dolog amit szeretek magában
Bevelstoke #3
Ten Things I Love About You, 2010
Kiadó: GABO, 2012
Oldalszám: 392
Fordító: Palásthy Ágnes

1. Sebastian Grey ördögien jóképű csirkefogó, akinek van egy titka.
2. Annabel Winslow a családja szavazata alapján az a Winslow, aki leginkább hajlamos kimondani, amit gondol, és az a Winslow, aki leginkább hajlamos elaludni a templomban.
3. Sebastian nagybátyja Newbury őrgrófja, és ha meghal anélkül, hogy örököst nemzene, Sebastian örököl mindent.
4. Lord Newbury gyűlöli Sebastiant, és bármit megtenne, hogy ezt megakadályozza.
5. Lord Newbury meg van győződve arról, hogy Annabel a megoldás minden problémájára.
6. Annabel nem akar hozzámenni Lord Newburyhez, különösen, amikor megtudja, hogy valaha volt egy kis románca a nagyanyjával.
7. botrányos,
8. élvezetes és
9. nagyon pajzán, és a végeredmény:
10. boldog befejezés.

Nem tudott aludni. Ebben nem volt semmi újdonság. Az ember azt gondolná, mostanra már hozzászokott ehhez.

Miért esett erre a választásom? A sorozat második része után egyértelmű volt, hogy gyorsan nekiesem ennek is.

A hős: Sebastian nagyon jó karakteralap. Már a második részben érezhető volt, hogy vele nagyot lehet majd robbantani történetileg... ám ez most mégsem sikerült. Elképedtem, mikor kiderült mivel foglalatoskodik Seb a háttérben, ez eszembe nem jutott volna. Igaz voltak jelei így utólag visszagondolva, de akkor, abban a pillanatban nem ezzel foglalkoztam az előzményben :)

– Kitűnő szakértője vagyok a női alkatnak, még távolból is.

A hősnő: Annabel nem olyan jellem, aki kimagaslik a többi hősnő közül és egyből kedvenc lenne. Szerintem ha kicsit karakánabb lett volna, akkor egyből megkedvelem, de így csak végére sikerült... valamennyire. Amit nagyon sajnáltam.

A nagyanyja kortársai akartak valaha feleségül menni ahhoz a férfihoz, aki most nagy valószínűséggel őt akarja elvenni.
Szentséges isten!

Kedvenc jelenet: egyértelműen Olivia, Harry és Sebastian közös reggelije :)

Kedvenc idézet: ami kapcsolódik az fenti jelenthez...

– Üljön le.
Seb értetlenül félrehajtotta a fejét.
– De hát ülök.
– De fel akart állni.
Sebastian Harryhez fordult.
– Hogy bírod elviselni?
Harry aznap reggel először emelte fel a fejét az újságjából. Alamuszi mosollyal válaszolt.
– Vannak bizonyos bónuszok – mormolta.
...
– Van némi igaza – szólt közbe Harry.
Olivia összevonta a szemöldökét.
– Azt hittem, maga nem figyel ide.
– Nem is – felelt a férfi –, én csak ülök itt, miközben a fülemet gyötrik.
– Hogy bírja ki vele? – mormolta Sebastian.
Olivia összeszorította a fogát.
– Vannak bizonyos bónuszok – szűrte a fogai között.
Habár Sebastiannak volt egy olyan érzése, hogy Harry nem részesül semmiféle bónuszokban aznap este.

Legalább tíz okot tudnék mondani, amiért szerettem a könyvet, és ugyanennyit amiért nem. Kicsit soknak találtam a leírásokat az első felében, több párbeszéddel jobban pörögtek volna a lapok.
Szórakoztató, mégis sok izgalom nem volt benne, maradtak nyitott kérdések, amikre egyáltalán nem kapunk választ és ez el is szomorított. Nem értettem, miért ez a hatalmas gyűlölet az Lord Newbury részéről az unokaöccse irányában. Talán szerelmes volt Seb anyába? Legalább egy mondatban megírhatta volna Quinn, de nem, ez elfelejtődött :(
Sebastian, Annabel, Harry és Olivia mellett Louisa és Edward volt még érdekes egyéniség, ők adtak egy kis pluszt a történethez, ami nagyon kellett. A többi mellékszereplőtől kirázott a hideg, itt a nagymamára és a lordra gondolok. Egyfolytában azt vártam, hogy mikor teszi el végre valaki láb alól Lord Newburyt... ezt majdnem meg is oldotta saját maga. A humor, bár jóval kisebb számban, de itt is megvolt. Nem ez Quinn legjobb regénye, de a második fele élvezetesebb mint az első. Mivel vannak még magyarul kiadatlan részek, így a leggyengébbnek sem mondanám... Remélem a folytatás Winstonnal is megíródik hamarosan, és kapunk még egy kis szereletet a Bevelstoke családból.