Loretta Chase: Az Oroszlán leánya

Loretta Chase: Az Oroszlán leánya
Úri csirkefogók #1
The Lion's Daughter, 1992
Kiadó: GABO, 2012
Oldalszám: 496
Fordító: Tóth Gizella

Esme Brentmor gyengéd szívű, félelem nélküli lázadó, akinek indulatai forróbbak, mint lángoló vörös haja. Titokban arra készül, hogy megbosszulja apja halálát. Arra kényszerül, hogy együtt utazzon egy jóképű angol lorddal Albánia kemény és sivár vidékén át. Varian St. George öntelt arisztokrata, aki eljátszotta a családi vagyont, és most csinos külsejéből és vele született sármjából él. Esme megveti ugyan önző és az élvezeteket hajszoló életmódjáért, Varian nyers érzékisége mégis felkelti benne a forró és édes szenvedélyt. Ahogy a veszedelmes utazás közelebb hozza őket egymáshoz, Esme a csiszolt külső mögött felfedezi a becsületes és bátor férfit, aki mindent elkövet, hogy méltó legyen hozzá, mert magáénak akarja… mindörökké.

Jason Brentmor félretette a sógornőjétől kapott lapot. Tekintete észrevétlenül végigsuhant a kora délelőtti nap fényében csillogó Adrián, fivére pallazójának fehér kövein, míg végül találkozott Diana kék szemével. Ekkor elmosolyodott.

Miért esett erre a választásom? Végre egy új írónő a kiadónál, a fordító és a kihívásom miatt is ;)

A hős: Varian Edward Harcourt St. George, Edenmont bárója az angliai Buckignhamshire-ből, akit csak fokozatosan sikerült megkedvelnem. Sokat változik a történet folyamán, ahogy a léha nincstelen aranyifjúból egy tényleg szerethető, felelősségteljes lord lesz. Bevallom ez a folyamat nekem nagyon tetszett! Főleg a közepétől.

A hősnő: Esme nem a megszokott angol virágszál. Akaratos, öntörvényű, szeleburdi lány, akit az apja az albán szokások szerint nevelt. Teljesen egyedi női karakter. A pillanat, mikor London helyett Variant felé vette az irányt, nálam vízválasztó volt vele szemben.

Kedvenc jelenet: a felénél még azt mondtam volna, hogy nincs, de a végére több is lett :) Mint például amikor Varian a testvéreivel rendbe próbálják hozni a birtokot. Esme és a nagymamája első találkozása, vagy a végén Ismal része.

Kedvenc idézet(ek):

– Nézz csak körül nyugodtan. Valószínűleg találsz valami nagyobb és keményebb tárgyat, amivel megüthetsz. – Varian a mosdóállvány felé pillantott. – Azt a kőkorsót például. Merem állítani, hogy ha azzal fejbe vágsz, jó pár órára hidegre teszel.
Esme döbbenten követte a tekintetét.
– A korsó? – Amikor visszafordult a férjéhez, szeme furcsán csillogott. – Betörné a fejed.
– Ó, azt erősen kétlem. Ha rendesen el akarod végezni a munkát, akkor inkább egy fejszére lenne szükséged. Az angol lordok köztudomásúlag fafejűek. 

– Tudtam, hogy bujkálsz előlem – jegyezte meg Esme. – Bujkálnod is kell. De megígértem a fivéreidnek, hogy nem öllek meg. Azt állítják, nem engedhetnek meg most maguknak egy temetést.
Varian kinyitotta a szemét. Az asszony az ajtóban állt, karját keresztbe fonva maga előtt.
– Ráadásul Gideon nem kíván báró lenni. Azt mondja, inkább akasszák fel.

– Nem fogok bocsánatot kérni, Miss Magasan Hordja Az Orrát. Fogd be a szád, és mutass egy kis tiszteletet az idősebb iránt.

A rengeteg Angliában játszódó történelmi regény közt, itt egy változatos és újszerű kalandos mese, amit lehet szeretni is, meg nem is. Különleges utazást ígér az alábbi országokba: Olaszország, Albánia, Korfu, Anglia.
Én alapból három részre osztottam a történetet.
Az eleje nehezen ment... az ismerkedés a stílussal, a teljesen idegen Albániával, az ottani szokásokkal... hosszadalmas volt. Túl a kezdeteken (nálam ez az első 13 fejezet), miután megérkeztek a szereplők Tepelenába, onnan nagyon belelendült az egész cselekmény, és már valóban tetszett. Aztán a harmadik szakasz, amikor Angliába érkezünk, az már valami döbbenetes volt. Megszerettem Loretta Chaset :)
Percival, a Nagymama, és Varian testvérei mind hozzáadtak valami jót az egészhez. Az elején NEM értettem (igen, csupa nagybetűvel), hogy lehet megkedvelni Ismal személyét, hiszen nála ellenszenvesebb nem is volt a regényben. Sir Gerald nem szállt harcba eme címért, mert túl keveset szerepelt benne. Ééés igen, Ismalt a végére már nem akartam megfojtani, annyira jó volt a befejezés :D
Rájöttem, hogy hiába olvastam el már korábban a második rész fülszövegét, valójában csak most értettem meg minden betűjét, hogy az első részt kivégeztem.
Talán kicsit sok volt benne a cselekmény, és a részletezés. Valamint kicsit hosszú is volt nekem ez a könyv, de hamarosan elolvasom a folytatást is. Kell pár hét, hogy a fejemben Ismal férfivá érjen, mert most nagyon gyerekes a képe :D aztán jöhet. Aki kitart, annak tetszeni fog a könyv a végére szerintem!