Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldal: 126
>OLVASS BELE<
Gratulálunk! Ön nyert!
Nyereménye egy új élet!
Kérjük készüljön fel bármire!
Eljátszottál már a gondolattal, mit tennél, ha megütnéd a lottó főnyereményt? Mihez kezdenél, ha bármi elérhető lenne, amitől sorsod eddigi megfosztott?
Ha új életet kezdhetnél, mi lenne a régivel?
M. napjai úgy teltek, mint bármelyik háziasszonyé.
Egy márciusi hétfőn változott meg minden számára, amikor a saját lottószámait látta viszont az újság hasábjain.
Nyereményéből egy titkos álomvilágban kezdi megvalósítani vágyait, miközben mit sem sejtő családja előtt tökéletesen játssza mindennapi szerepeit. Az elhallgatott dolgok száma viszont minden nap csak nő.
M. szenvedett. Bárhová nézett, sivár életének romjaival volt kénytelen szembesülni. Egyetlen vigasza az volt, hogy a jövőt tervezgette, mit fog majd csinálni, ha eljő a hétfő.
A 13. napon után következzen akkor gyorsan A nyeremény is... Gyorsan fogytak a lapok, hiszen alig több mint 120 oldal, normál betűmérettel talán cirka 70-80 lenne, ez nem sok. Erősen hezitáltam, hogy kell-e nekem ez a könyv, de olyan szép lett a
külseje, hogy úgy döntöttem, bevállalom! A borítóval vett meg magának, ez tény.
M. amolyan született feleségnek tűnt számomra végig, aki mást sem tesz: csak mos, főz, takarít, gondoskodik a családjáról, tévésorozatot néz. Az a tökéletes háziasszony fajta, aki mindent megtesz, mégis süt róla, hogy mennyire magányos, boldogtalan. Aztán egyszer csak kihúzzák a számait, ami kizökkenti kicsi álomvilágból ahol eddig élt, és ennek hatására ébredezni kezd, nem lesz annyira közönyös, életunt. Előtérbe kerülnek a vágyai, és elkezd költekezni. Olvasva a könyvet, elgondolkodtam Én mit tennék, hogyan viselkednék hasonló helyzetben. Nos, az biztos, hogy nem azt amit, és ahogyan azt a könyvben M. tette.
Kicsit személytelen volt nekem az egész, hiszen egyrészt nem tudom ki is pontosan M.! Csak egy betű... Vagy csak az én hibám, hogy nem értem ennek jelentőségét. Van családja: férje, gyerekei, mégis tök magányosan éli napjait, néhol elmerül az emlékek tengerében, aztán pedig a jövőbeli életét tervezgeti. Sajnos nem igazán nyerte el a tetszésemet. Alig van benne párbeszéd, és ez nekem rettentő fontos egy regényben. Nem volt meggyőző, ebben nagy szerepet játszott az a végkifejletet is, amit Naomie Hay választott a szereplőinek. Ilyen lenne egy új élet?
M. amolyan született feleségnek tűnt számomra végig, aki mást sem tesz: csak mos, főz, takarít, gondoskodik a családjáról, tévésorozatot néz. Az a tökéletes háziasszony fajta, aki mindent megtesz, mégis süt róla, hogy mennyire magányos, boldogtalan. Aztán egyszer csak kihúzzák a számait, ami kizökkenti kicsi álomvilágból ahol eddig élt, és ennek hatására ébredezni kezd, nem lesz annyira közönyös, életunt. Előtérbe kerülnek a vágyai, és elkezd költekezni. Olvasva a könyvet, elgondolkodtam Én mit tennék, hogyan viselkednék hasonló helyzetben. Nos, az biztos, hogy nem azt amit, és ahogyan azt a könyvben M. tette.
Kicsit személytelen volt nekem az egész, hiszen egyrészt nem tudom ki is pontosan M.! Csak egy betű... Vagy csak az én hibám, hogy nem értem ennek jelentőségét. Van családja: férje, gyerekei, mégis tök magányosan éli napjait, néhol elmerül az emlékek tengerében, aztán pedig a jövőbeli életét tervezgeti. Sajnos nem igazán nyerte el a tetszésemet. Alig van benne párbeszéd, és ez nekem rettentő fontos egy regényben. Nem volt meggyőző, ebben nagy szerepet játszott az a végkifejletet is, amit Naomie Hay választott a szereplőinek. Ilyen lenne egy új élet?
A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak!
Megjegyzés küldése