Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldal: 158
>OLVASS BELE<
2195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van.
A Város vezetői időről-időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.
Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hihetetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.
Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek?
És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon…
A Városban egyetlen szabály létezett: élj úgy, hogy a vezetők kedvére váljék.
Szeretem ha a szerző elrugaszkodik a valóságtól, ha a jövőbe helyezi a karaktereit, mert ez nagy szabadságot tud adni neki. Akik ismernek, azok jól tudják, hogy egy ilyen sorozat a kedvencem. Ezzel a határtalan fantáziával, van aki tud élni, de van aki nem.
Elsőnek a borító tetszett meg, aztán jött a fülszöveg :) Érdekes, és figyelemfelkeltő, bár volt egy apróbb deja vu érzésem, amit gyorsan elhessegettem. Olvasás közben aztán rájöttem, hogy mi nem hagyott nyugodni... erősen emlékeztetett az egész az Æon Flux című filmre! Annak a városállamnak helyszíne (lenti kép) ugrott be egyből annyi különbséggel, hogy a könyvben három kasztot különböztetünk meg.
Ez is egy a jövőben játszódó történet, egy fallal körülzárt, védett Városban, ahol látszólag tökéletes az élet, az emberek harmóniában élnek egymással a felsőbb körben a 12 vezető irányítása alatt. A harmadik szekció viszont a legrosszabb. Plusz ott vannak az egyenruhások, a katonák is, akiket én szintén egy külön osztályba sorolnék.
Ana Andropov orosz származású újságíró a második körben él, míg szülei akik a mezőgazdaságból élnek a harmadikban. Testvéréről Alekszejről nincs híre évek óta, ezért folyamatosan az Aréna résztvevői nevét bújja. Ott harcolnak ugyanis azok az emberek, akiket valamilyen kihágáson kaptak, de nem öltek meg. Ők harcolhatnak az életükért.
Vincent, a motoros rosszfiú és Ana kapcsolatát - amennyiben lehet ezt annak nevezni -, én egyáltalán nem éreztem át. Talán a könyv rövidsége miatt tűnik kidolgozatlannak, félbehagyottnak a legtöbb jelenetet. Sok kérdésre nem kaptam választ, azonban csak-csak összeállt valamennyire a végére a kép. Tetszett az elképzelés, de meginogtam a pontozásnál, mert így hirtelenjében még elég szélsőséges a véleményem a történettel kapcsolatosan. Voltak részei ami tetszettek, de volt amit egyszerűen nem értettem benne.
Szerencsére azért kiderül, hogy ki az Árnyék, és mi lehet a fal másik oldalán.
Nem tudok oroszul, csak ennyi: Da/Nyet, ezért a regényben előforduló pár orosz mondatnál a lábjegyzet sokat segített volna a megértésben. Számomra csak egyszer olvasós marad a 13. napon. Hogy élnék-e egy ilyen jövőben? A válaszom: ...
A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak!
Megjegyzés küldése