Fabio Volo: Ráadásnap

Fabio Volo: Ráadásnap
Il giorno in più, 2007
Kiadó: Európa kiadó, 2012
Oldal: 304
Fordító: Barna Mária

Giacomo megrögzött agglegény. Harmincöt évesen egyszerre kisfiú és macsó, nagydumás nőcsábász, afféle „érzelmi fogyatékos”, akinek minden nő tetszik – csak ne maradjon sokáig!
Egy napon munkába menet a villamoson megpillantja Michelát, aki épp az ellentéte: túlságosan komoly, igényes, neki senki sem elég jó. Menekülnek is előle a férfiak. Bár két hónapig együtt villamosoznak reggelente, Giacomo sem meri lerohanni, mi több, ez eszébe sem jut. Mikor végre összeismerkednek, kiderül, hogy a lány másnap Amerikába költözik. Giacomo attól fogva nem találja a helyét. Utánamegy New Yorkba. Kitalálnak egy játékot, hogy, úgymond, összecsiszolják kettejük igényeit. Kilenc napot fognak együtt tölteni a legkomolyabb szerelem és összetartozás jegyében. Kilenc nap édes élet, egy perccel sem több. Hosszú távra tervezni, komolykodni tilos!
Így indul ez a mai románc egy érzelmi fogyatékossal.

Nem az a kérdés, hogy mennyit kell várni, hanem hogy kire vár az ember.

Egy igazi pasiregény, sok nővel fűszerezve.
Fabio Volo ismert olasz színész, riporter, író és újságíró. Olaszországban eddig hat regénye jelent meg, a Ráadásnap ezek sorában a negyedik. Öniróniával teli, könnyed, vicces, mégis tartalmas olvasmány, amelyben gyakorlatilag minden téma terítékre kerül: ébresztő, kávé, villamos, iroda, konditerem, pizza, mozi, szex, ex – satöbbi…

Öregkorodban az emlékeidből élsz. Épp ezért kell minél szebbeket gyűjtened, amíg fiatal vagy.

A könyv címe illik a regényhez, bár megérteni igazán a jelentőségét csak a végén lehet.
A regény első harmadában nem történt semmi extra. Giacomo elmeséli a villamosélményeit Michelával, megismerjük a jóbarát Silviát, valamint főszereplőnk gyerekkorát, és apjával kapcsolatos emlékeit. Aztán a mások harmadban már kezd kicsit tartalmasabb lenni a könyv. Hősünk baráti unszolásra elutazik New York-ba, és együtt tölt pár napot a kiszemelt hölgyeménnyel. 
Voltak benne humoros pillanatok, mégis sokkal viccesebb regényt vártam. Hogy szimpatikusak-e a karakterek? Igazából csak a legvégére kedveltem meg őket. Előtte teljesen közömbösek voltak számomra.

Silvia nekem olyan, mint a kötéltáncosnak a kötél: ha boldog vagyok, táncolok rajta színes napernyővel a kezemben, ha szomorú vagyok, megkapaszkodom benne.

A villamoson történet hallgatólagos szövetség sokaknak ismerős is lehet, akik nap mint nap a megszokott útvonalakon közlekednek :) Amit meg kell említenem az Giacomo "nemvásároltam" technikája! Legközelebb, ha nagyon-nagyon rossz passzban leszek esküszöm nektek, hogy ki fogom próbálni. Nagyon jó terápiás pótcselekvésnek tűnik, bár az eladók nem biztos, hogy örülni fognak ennek:

Krízishelyzetben, vagy amikor gondolkozom kell, általában két dolgot szoktam csinálni. Az egyik, hogy sétálok a városban, a másik, hogy elmegyek a létező legnagyobb bevásárlóközpontba, és "nemvásárolok". Telerakom a bevásárlókocsit olyan dolgokkal, amik tetszenek, és amikre vágyom. Ettől jól érzem magam.

Az irodalmi bulimia, mint új fogalom bekerült a szótáramba :) Ebben, még ha nincs is tudatában az ember, de minden könyvszerető szenved. Voltak a regényben lefordítatlan angol mondatok, aminek az nyelvet nem ismerők nem örülnek majd, ezt a fordító megoldhatta volna lábjegyzetben is...  
A kilenc napos kapcsolat hőseink közt nekem végig idegen maradt, miután Giacomo menni Amerika... Persze bizonyos részek tetszettek a történetben, de nagyon sok volt benne (legalábbis számomra) az érdektelen információ. Szép gondolatok itt-ott találhatók benne, ezért megérte elolvasni a regényt, plusz New York-ról olvasni meg hab a tortán!

Ami meglepetés volt az Michela naplója, na arra nem számítottam. A könyv vége viszont nagyon kiszámítható lett. Így csak az egyszer olvasható kategóriába sorolhatom a regényt, de ez ne tartson vissza senkit sem! Erősen közepes (nálam) értékelés szempontjából, de mivel egy pasi írta és bevállalt egy ilyen történetet ezért talán lehet, hogy többre kellene értékelnem. Nem tudom még hova tenni...  
A könyvből film is készült az író, Fabio Volo és Isabella Ragonese főszereplésével, amely megnézhető a neten ... már aki tud olaszul, bár ez engem nem tart vissza tőle :)

Felemeltem az arcom és behunytam a szemem, hogy érezzem a hópelyheket, aztán nyitott szájjal kinyújtottam a nyelvemet, hogy megkóstoljam a havat.
Összeszedtem egy kicsit, és fájós arcomra tettem. Széttárt karokkal lefeküdtem a hóba, ahogy azt az ablakban állva nem sokkal ezelőtt már elképzeltem, és csináltam egy olyan ''angyallenyomatot", amilyet kiskoromban a barátaimmal sokszor. Úgy kell, hogy hátra fekszel a hóban, és szárnyakat csinálsz magadnak, fel-le mozgatva a két karodat. De ahhoz, hogy igazán jól kijöjjön, kell valaki, aki segít felállni úgy, hogy ne rontsd el a lenyomatot.
Megjött Silvia, aki először azt hitte, elájultam. Szaladni kezdett felém, de még idejében megállítottam. (...)
Visszafordultam, hogy megnézzem a lenyomatot. Az angyalom ott feküdt hóbörtönében. Tökéletes volt.