Justina Chen Headley: Iránytű Önmagamhoz

Justina Chen Headley: North of Beautiful - Iránytű Önmagamhoz
North of Beautiful, 2009
Kiadó: Könyvmolyképző, 2012
Oldal: 398
Fordító: Goitein Veronika


Magas, szőke, és tökéletes az alakja. De aki jobban szemügyre veszi az arcát, az már csak arra figyel, hogy valami nincs rendben vele. Terra titokban azt tervezi, hogy elköltözik a nyomasztó, észak-nyugati kisvárosból a keleti partra, és ott tanul tovább, de zsarnoki apja ezt nem támogatja. Ám egy váratlan ütközés az útjába sodorja Jacobot, a jóképű, de furcsa goth fiút, akinek hatására megváltoznak magáról és az életről alkotott elképzelései. A gondosan eltervezett jövő képének megszűnése után, vajon megtalálja-e Terra a saját útját?

A díjnyertes írónő, Justina Chen Headley fordulatos, művészien megírt és tanulságos regényt alkotott egy széthulló családról, szerelemről, utazásról, és arról, mi is a szépség valójában.

A felnőttek bámultak és a hátam mögött sustorogtak, vagy ostoba megjegyzéseket tettek, a gyerekek kérdeztek, meghallgatták a választ, és téma lezárva.

Nos, hol is kezdjem? Nem az eleje, s nem is a regény közepe volt az ami megérintett, hanem a vége. De az olyannyira, hogy rögtön bekerült a kedvenceim közé.
Eléggé megosztó lehet a történet, mert ebben a regényben az érzelmeken van a hangsúly, nem pedig valami izgalmas cselekményszál ejti rabul az olvasót, mint a többi YA-ban. Ezért sem hiszem, hogy mindenkinek nyerő lenne Terra története, de egy esélyt megérdemel.
Két olyan fiatalról szól, akiknek van valamilyen testi hibája, ez a központi téma.
Terra Cooper nagyszerű lány, aki otthonától távoli egyetemet választ továbbtanulás céljából, hogy minél messzebb kerüljön családjától. Az iskola mellett egy galériában dolgozik, amolyan művészlélek a lány. Arca jobb oldalán azonban egy elég nagy tűzfolt található, ami miatt smink nélkül ritkán hagyja el az otthonát.
Jacob a különcségével vett le a lábamról. A 17 éves kínai-amerikai srácot három évesen fogadta örökbe Norah. Egy kínai árvaházban talált rá, ahová születési rendellenessége miatt került be. Kedveltem Jacob-ot, igazából nem volt semmi bajom :)))
Terra családja finoman szólva... el van cseszve. Az apját utáltam, ám valljuk be, ahová eljutottak az nem egyedül az ő hibája! Így az anyuka sem lett a kedvenc karakterem. Terra testvérei sajnos keveset szerepeltek, pedig Merc-ről még olvasgattam volna tovább is. Talán még egy regényt is írnék neki ;) Ebben a könyvben nincsenek tökéletes szereplők, mindenkinek van valami gondja-baja. A főszereplők sorsdöntő találkozása után érezni, hogy már nem annyira magányosak, nincsenek egyedül a világban, olyannyira kiegészítik egymást. Ami nagyon nem tetszett az az volt, hogy Terra nem szakította a barátjával, és végig titkolta ezen tényt Jacob előtt.

 – Ha ismerkedni szeretnél, legközelebb nem kell elütnöd, elég, ha szólsz.
Megfordultam, és ott állt a fiú, tetőtől talpig feketében, és kétséget kizáróan életben. Halloween bulikon és ritka seattle-i kiruccanásaimon kívül nemigen láttam még ilyet: távol-keleti goth fiú fekete hosszú kabátban, fekete farmerben, fekete rock koncertes pólóban.

A regény fele Kínában játszódik, ami azért valljuk be ritkaság, üdítő változatosság :) Nem is emlékszem olyan könyvre (a szórakoztató irodalmi olvasmányaim között legalábbis) amelyben Sanghaj vagy Peking ilyen fontos szerepet kapott volna, de érdekes volt egy másik világ kultúrájáról olvasni.
Egyértelműen Kína volt a fordulópont a könyvben, valamint mikor Terra felfedte magát az árvaházban a kislány előtt. Azt a jelenetet nagyon szívszorító volt olvasni.
A történetnek sokkal több a mondanivalója, mint amit most itt hebegek-habogok, ezt nem lehet pár mondatban elmesélni. El kell telnie egy kis időnek amíg "megemésztem" az egészet, részben emiatt is lett különleges számomra.
Tényleg ennyire számít az embereknek a külső kinézet? Ennyire nem figyelünk fel a belső szépségre? Mindenképpen el kell rejteni a hibáinkat csak azért, hogy szeressenek minket?
Hirtelen lett vége, mint egy filmszakadás és ezért csalódott voltam :( úgy olvastam volna még tovább. Mivel a térképekről eddig semmit nem tudtam, így ebben a világában is új ismereteket szereztem, valamint fontos szerephez jut a geocaching is, mivel a fiatalok együtt kutatnak a geoládák után.
Szinte megszakítás nélkül olvastam az elejétől a végig, a szemem lassan már kifolyt, de egyszerűen nem tudtam letenni. Úgy voltam vele, hogy nem aludhatok el addig, amíg meg nem tudom mi lesz a vége! Kivételesen azt is sikerült megállnom, hogy ne lapozzak a végére :)
Nem értem hol bujkált előlem eddig ez a könyv, elveszett valahogy a sok megjelenés közt, mindenesetre kíváncsi vagyok a szerző további regényére is.