Fél lábbal, de még versenyben: Anaria, Pöfivonat
Szolidaritásod jeléül kommentben használd ezt: http://bit.ly/14xdfIt
Sose hagyjon el benneteket a remény!
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Valami baj van a világgal...
Nem fogok dühöngeni: filozofálni fogok.
Ebben az országban annyira úr a hülyeség, hogy itt már csak filozofálni lehet.
(Ady Endre)
Az emberek olykor csalódást okoznak. Ez rendben is van. Sok év van mögöttem, már megtanultam és bele is fáradtam, hogy olyanokat győzködjek, akik konokul ragaszkodnak az igazukhoz. El tudom fogadni más véleményét, és továbblépek még ha nem is értek egyet vele (max. a falba vagy asztalba verem közben a fejem), ám sajnos van akinek ez még ma sem megy... Sokszor elég egy apróság is, hogy lezuhanjunk a fellegekből.
Azt hittem az utóbbi időben már semmi sem fog meglepni. Tévedtem. Pár hónapja rájöttem, hogy már nem járok olyannyira szívesen adott közösségi oldalra, mint régebben. Szerettem a molyon lenni, de valami nagyon nem úgy működik, mint ahogy régebben. Naponta felmegyek, mert a kötelék három év után is megvan: vannak kihívásaim, utazókönyveim, de értékeléseket ritkán írok, valamint csak adott tagok frisseit olvasom, és sokakat szűrők...
A mostani húzásuk előtt viszont továbbra is értetlenül állok. Tudni kell hol a határ, és ha valakinek ez nem megy, azzal komoly baj van. Sokszor futottam bele az oldalon olyan párbeszédekbe amiktől eléggé elment a kedvem az egésztől, de mégis szerettem a közösség miatt ott lenni, hiszen sok barátra tettem szert általa. De vissza azért ne éljen senki se a hatalmával!
Mikor szembe jött velem pár napja az egyik karcban egy nagybetű káromkodás (és cseppet sem szépen fejezte ki magát adott tag a többiekre nézve) az miért elfogadhatóbb az állítólagos irányelveknek szerint, mintha valaki egy blogon, egy más felületen leírja véleményét valamiről, és tényleg semmi ártó szándék nincs benne. Hogy is van ez?
Annyit biztos elértek, hogy ezentúl aktívabb leszek a blogokon, mert törlöm magam a Moly.hu oldalról és kimarad a kedvencelgetős kényelmi megoldás. Már amennyiben ugye nem zárnak ki engem is a Molyról ezen posztom miatt, amiben semmi ártót, vagy rosszat nem írtam, szabályt nem szegtem szerintem, de valakinek / valakiknek nagyon ráragadt az ujja a billentyűzetre, és egetrengető okok nélkül likvidálja a tagokat. Egyszerűen nem térek magamhoz, és mivel ez ez az én blogom, itt arról írok amiről akarok, még ha ez nem is tetszik egyeseknek.
Mikor szembe jött velem pár napja az egyik karcban egy nagybetű káromkodás (és cseppet sem szépen fejezte ki magát adott tag a többiekre nézve) az miért elfogadhatóbb az állítólagos irányelveknek szerint, mintha valaki egy blogon, egy más felületen leírja véleményét valamiről, és tényleg semmi ártó szándék nincs benne. Hogy is van ez?
Az volt álmom, hogy Moly leszek,
a közösség aktív részese,
de közbejött a nagy betűs Élet.
s a lelkesedésem kapott egy léket.
Egy ideje kissé szkeptikus lettem,
ezért is döntöttem a névváltoztatás mellett,
a jövőben is itt leszek, ám a moly
helyett mindenhol Hatharminc lettem.
S érzem, közel sincs még vége, ez az én véleményem.
Köszi hogy kitetted :) a versike pedig aranyos lett.
VálaszTörlésBárcsak többet is tehetnék, de sajnos nincs akkora hatalmam :(
Törlés